2012. december 22., szombat

Külsőségek

Gyerekkoromtól kezdve éreztem, hogy a súlyom elválaszt a nagy társasági élettől. Szép vagy nem szép, sokan egyszerűen a súlyom miatt nem álltak szóba velem, még barátként sem voltak kíváncsiak rám. Kívülálló voltam mindig is. És rosszul éreztem magam tőle. Egy idő óta nem nagyon jártam társaságba (ennek elsősorban nem a súlyom volt az oka, hanem más körülmények), el is szoktam tőle, úgyhogy rettenetesen féltem a tegnap estétől, amikor is egy nagy létszámú társasági eseményen kellett megjelennem. Már a ruhaválasztás is kemény menet volt, furcsa érzés, hogy nemcsak zsákok jönnek rám, esetleg sátorlappal kombinálva. Szóval végigparáztam a hetet, végül tegnap csak felöltöztem, kicsit kirittyentettem magam és rettegtem tovább. :-) Egészen addig, míg oda nem értünk. Az első 10 percben világos lett, hogy persze a huszonéves-ötvenkilós lányokhoz képest a fasorban sem vagyok, de már nem vagyok a nagyon kövér nő, nem vagyok többé kizárva. Érdekes élmény...

4 megjegyzés:

lamarti írta...

:-))

ildii írta...

Ez egy nagyon érdekes téma. Szerinted/szerintetek ez vajon tényleg így van, hogy perifériára szorulnak a túlsúlyos emberek a társaságban, vagy "csak" ők élik meg így? Nyilván nem reprezentatív, de a mi társaságunkban sosem volt szempont, ha valaki túlsúlyos, pedig voltak-vannak, fiúk, lányok közül is. Én azt gondolnám, hogy a kirekesztettség érzése, amivel a túlsúlyos ember együtt él, sokkal inkább az ő lelkében van jelen, mint mások tényleges viselkedésében vele szemben. Vagy naiv vagyok?

MaManjana írta...

ildii, valószínűleg is-is. Iskolás / tinédzser korban biztosan tudom, hogy szempont volt a barátkozásnál is a súly, a külső. Később, felnőttkorban már nem annyira (mondjuk 25 fölött).

lamarti írta...

szerintem is is-is. A mi csapatunkban is van egy 3 gyerekes, aki ledobott 40+ kg-t, lefutotta a maratont, pedig stressz van bőven (minisztériumban dolgozik, egyik gyerek Petős, férj kalandozik stb)és ő ugyanilyen kedves, intelligens volt mindig is, de most kivirult, sugárzik, és sokkal nyitottabb a világra, és ez persze a felé való hozzáállást is megváltoztatja.