Január 2-án futottam először bele a sétámba. Azóta csinálom rendíthetetlenül a fél éves edzéstervet heti 3-4 futással. Imádom. Még akkor is, amikor olyan nap van, mint a mai, amikor a harmadik 9percben már az életemért küzdöttem. És igen, a végeredmény is kevesebb volt méterben, mint 2 napja, de akkor is mérhetetlenül büszke vagyok magamra, és a 2820méteremre, ha ez 160méterrel kevesebb, mint vasárnap. Büszke vagyok rá, mert megcsináltam! Ezt már senki sem veheti el tőlem.
Azért vannak még bennem görcsök. Nem kevés. Például ha összefutok ismerőssel, mindig felmerül bennem, hogy mit gondolhat rólam. Vasárnap egy kifejezetten csinos ismerősöm mutatta futásom közben szembe jőve, hogy hajrá. És akkor jön a dilemma... Azt gondolja tényleg, hogy de jó és drukkol vagy igazából csak gúnyolódik rajtam, hogy mit akarok itt a közel 90kg-mal, mit bohóckodom futást imitálva... Utána persze elszégyellem magam, hogy miért feltételezek ilyen negatívat a másikról.
De a lényeg, futok. És tudom, hogy június végén meglesz az 5km-em, és augusztus 1-én a tókör is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése