Igyekszem a száraz számos beszámolókon kívül hosszabban is írni magamról, érzésekről, kihívásokról. Most épp a mai futásról, mert attól vagyok nagyon felpörögve.
Tudom, hogy függő típus vagyok. Függök cigarettától, függök ételtől. Az aktív függéseimből ezeket megpróbálom kizárni, és igyekszem a helyükre például a futást illeszteni. Persze jó lenne, ha képes lennék függés nélkül létezni, de egyelőre ez van.
Szóval az egész futás onnan indult, hogy a cigaretta lerakásával belassult az anyagcserém, tehát muszáj voltam valamit kitalálni. Úgy indult, hogy sétáltam, majd jött az agymenésem, miszerint így, 42 évesen itt az idő, hogy képes legyek lefutni egyben 5km-t. Elkezdtem kutakodni a neten, szereztem egy jónak tűnő edzéstervet... és most már 10. hete futok.
Türelmemet jól mutatja, hogy az edzésterv hetekben gondolkozik, az én hetem vasárnappal kezdődik. Egy adott hét minden edzésnapján ugyanaz a feladat. Mindig tartok picit a vasárnaptól, ha jelentős a változás az előző héthez képest, hogy képes vagyok-e megcsinálni.
Múlt héten a 3 perc futás 2 perc járás 3 perc futás 2 perc járás 3 perc futás volt a feladat. Persze előtte utána gyalogolok. Most az a szokásos, hogy előtte 8 perc járás fokozatosan gyorsítva, utána a jön a futás-járás kombó, majd futás addig, amíg el nem érem az 1 órát. Tehát a múlt héten volt 3x3, azaz 9 perc futás 2 perces szünetekkel. Na, erre a hétre már 3 perc futás 1 perc járás 3perc futás 1 perc járás 3 perc futás 1 perc járás 3 perc futás, azaz összesen 4x3perc, azaz 12 perc futás és köztük csak 1-1 perc járás. Ezt óriási váltásnak éreztem. De megcsináltam :D 7,8km/h-val futottam (ez 7:41-es km, hogy átfordítsam futósra), ez 1,56km-t jelent, és bírtam végig :) (február 2-án még 7km/h-val futottam, ami egy versenyen még nem üti meg a szintidőt még akkor sem, ha végignyomom vele az 5km-t, nem is hagynák, felvenne a záróbusz).
Ez a megcsináltam érzés, ez valami elképesztően feldobott :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése