2012. március 28., szerda

Változásaim

Az elmúlt 16 hónap alatt sok dolog változott már az életemben pozitív irányba, amik apróságoknak tűnnek, de azért el tudták rontani a napomat.

Aki volt már nagyon kövér (nem a 10kg pluszokra gondolok), az tudja, milyen érzés az, hogyha egy étteremben meglátja, hogy csak karfás székek vannak, jön a pánik, hogy most mi lesz. Beleférek? Fel fogok tudni állni, vagy a fenekemre ragad a szék, és jön majd velem? Ha már benne ül, akkor idővel jön az érzés, hogy jaj, nyomja a lábamat, fáj...
A műanyag kerti székeknél szintén jön a pánik, hogy vajon elbír-e. Milyen ciki lesz, ha leülök, és kitörik a lába. Persze, a gyengébb minőségűeknél ez egy 60kg-ssal is előfordulhat, de akkor csak mindenki nevet a dolgon, egy ennyire túlsúlyosnál, mint én, rögtön jön a szörnyűlködés, én meg süllyednék a föld alá (szerencsére velem sosem történt meg, de a para mindig ott volt).
A beleféréssel nincs már gondom, nem nyomnak a székek, bárhol le tudok ülni..., azért a műanyag székektől tartok most is, és most jön a szezonjuk...

A ruházkodás sem egyszerű. Azt az érzést gondolom a legtöbb nő, aki küzd a súlyával, legyen 70kg-s, vagy 110kg-s, ismeri, hogy "jaj, nem veszek csak 2 nadrágot, mert úgyis le fogok fogyni". Na, én így éltem az életemet az elmúlt 15 évben. Ennek a legnagyobb hátránya, hogy ezt méretenként 2 nadrágot teljesen le is amortizáltam mindig, így most nincs mibe belefogynom.
Az én legnagyobb nadrágom 58-as méretű volt (jelenleg 46-48-ast hordok, gyártótól függően). Ekkorát már nem lehet akárhol kapni. Én az Ulla Popkenben vásároltam, ahol legalább nem néztek ki a boltból azzal a lefitymáló tekintettel: "mi ekkorát nem tartunk", meg a próbafülkébe is befértem akár babakocsival együtt, de az áraik horrorisztikusak. Egy farmer akár a 25 000 Ft-ot is elérheti. Egy sima, egyszínű póló teljes áron 8000 körül mozog náluk. Csak és kizárólag leértékeléskor vásároltam, de még így is brutális összegeket hagytam ott. Ha meg véletlenül hirtelen valami esemény miatt szükségem volt ruhára, akkor vagy felvettem az egyetlen elegáns ruhámat, vagy rohanhattam volna egy havi fizetést ott hagyva venni valamit. Nem mentem. Volt egy elegáns szoknyám, egy blúzom, és ennyi.
Szép fokozatosan fogytam, így először belefogytam a C&A és a Tesco nagy méretű részlegébe (ők 54-56-osig tartanak ruhákat), ami már nagyon nagy élmény volt, majd most már ezeken a helyeken a normál ruhák között is válogathatok (48-50-ig ). Ez az élmény leírhatatlan :)
Arról ne is beszéljünk, hogy bár én nem szeretem a túrkálókat, a barátnőim simán túrnak már nekem megfelelő méretű ruhákat is :)

Tömegközlekedésnél minden alkalommal figyelnem kellett, melyik ajtónál szállok fel vagy le a buszon, villamoson, mert az első ajtónál ferde a korlát, nem férek át rajta, max oldalra fordulva. Az ülés sorok közé nem állhatok be, mert tuti lesz valaki, aki át akar menni majd mellettem, és hiába fordulok oldalra, nem fog átférni.
Az első ajtón még nem merek felszállni, de nem kell keresnem a babakocsis ajtót.
Dupla ülésre sosem ültem le, mert átlógok a másik ülésre, és az olyan ciki.

Az autóban az ülésem teljesen hátratolva, és még így is csak néhány cm választott el a kormánytól, ha az ülést tologatni kellett, ki kellett hozzá nyitnom az ajtót, hogy előre tudjak hajolni. Ma már arasznyi távolságra van a hasamtól a kormány.

Itthon kádunk van, de ha elutaztunk, és a szálláson a fürdőben a négyzet alakú zuhanyfülke volt, ott bizony a beszállás csak nagyon oldalra fordulva, óvatosan működött.

Ezeknek mind búcsút intettem már, de biztosan van még ezer dolog, amire majd újabb fogyáskor fogok ráébredni, hogy mennyivel nehezebb volt korábban.

1 megjegyzés:

MaManjana írta...

Aha, ruha, nekem döbbenet volt a két legutóbbi farmerem, 54-es. :-( KIK és Aldi, noname, viszont olcsó.

A legdurvább élményem ősszel a vidám park. Hogy majdnem nem tudtam lecsukni a valamelyik játékon a karfát, anélkül meg ugye nem hagynak felülni (ketten voltunk a gyerekkel).