2012. október 22., hétfő

Furcsa

Mostanában többször elveszítem a lelkesedésemet. A mérleg kijelzője egyre lassabban hajlandó alacsonyabb értéket mutatni, nincs már az a látványos, őrült rohanás, mint az elején. És hát az ön(én)képem sem alakult még szerintem semerre. Nagyjából még mindig annak a 120+ nőnek érzem magam, mint év elején. Persze, ha a tükör elé állok, akkor látom, hogy van megint derekam, és a ruhák sem hazudnak. Újabb adagot kellett félretennem, ezúttal a játszóruha kategóriából, már itthon sem tudtam hordani a KIK-es Queen-Size (52/54) tréningeket, mert lépésenként leestek rólam. Jelenleg egy olyan vászon halásznadrág van rajtam, amit valamikor augusztusban kaptam, de akkor még nem jött rám. Most pedig már nagy... De ha megkötöm (utálom), akkor még egy darabig jó lesz itthonra. Minden más is egyre bővebb, egyedül talán a cipőméretem az, ami nem változott. Sok dicséretet is kapok, mert ezt most már azért mindenki látja, és mégis, illetve mégsem érzem a siker ízét. Vajon ez csak az általános őszi lehangoltság miatt van? Reméljük. Nem szeretem az őszt, sosem szerettem, főleg azt az igazi, klasszikus esős-ködös időt, tartok is az előttünk álló hónapoktól. Tavaszt akarok. Most. Közben meg nem is, mert azért ott motoszkál a kisördög bennem, hogy minél jobban meglepjek mindenkit majd, amikor lekerül a télikabát. :-D

Nincsenek megjegyzések: