2020. június 27., szombat

5km

Valamikor decemberben kitaláltam, hogy márpedig én képessé akarok válni arra, hogy egyben lefutok 5km-t. Ezt még sosem tudtam megcsinálni. Az elmúlt 42 évem e nélkül telt el. De majd most...

Ezzel a felkiáltással álltam neki január 2-án egy netről lesett féléves edzéstervnek, mely annyira komolyan gondolta, hogy kezdőknek készült, hogy az első hét programja: 1 perc futás 2 perc járás kombinációt kellett megcsinálni ötször.
Azt írta az elején, hogy ha úgy érzed, akkor egy-egy hetet megismételhetsz 2-3-szor. Az elején egyszer ismételtem, mert azt éreztem, még nem megy könnyedén, csak úgy megerőltetés nélkül az adott heti penzum. Majd arra jutottam, megpróbálom a teljesítés után a továbblépést, hátha elég már az is, hogy képes voltam megcsinálni. És így történt. És akkor is képes voltam megcsinálni a következő hetet, ha ijesztőnek tűnt a következő hét terve.

A terv alapvetően heti 3 edzésnappal számolt, amibe időnként pihenőnap is szerepelt, vagy egyéb keresztedzés. Ebből én annyit tartottam, hogy minden héten 3-szor legalább megcsináltam az aheti tervet, és heti 1-2-3-szor tornáztam mást is, mikor hogyan sikerült.

Majd eljött az utolsó hét. Lefutottam 2-szer a tervet, majd a hét utolsó edzésnapjánál ott áll: "5km verseny futva". Verseny a jelenlegi járványhelyzetben nincs, tehát az kilőve. Akkor már csak a helyszín és az időpont volt kérdés.
Tudtam, hogy reggel szeretném lefutni. Ahhoz, hogy a lehető legkevesebb emberrel találkozzak, a hajnali időpont tűnt ideálisnak.
A helyszínnél csak annyi volt biztos sokáig, hogy síkon akarok futni most is, ahogy az elmúlt hetekben is a lehető legkisebb szintkülönbséggel futottam. A Margitsziget nagyon vonzónak tűnt, hiszen kimért rekortán pályáról van szó, ami 5,3km. De a távolság miatt, illetve mert ismeretlen terep, elvetettem. Végül kimértem a környékünkön a távot térképen, és szombaton hajnalban nekivágtam.

Az első 500m-nél azt éreztem, ez egy baromság. Mit keresek én itt. De nem álltam meg. 2700m után vágtam bele a második körbe. Persze nem én lennék, ha tartottam volna az eredeti útvonalat. Az utolsó 500 m-en már nagyon lestem az órám, mikor állhatok meg.

És MEGCSINÁLTAM!

Előtte, a táv és utána.

Nincsenek megjegyzések: