Egy csoda: Zeller

Sosem mertem megenni, merthogy tuti fura..
Ma kipróbáltuk a párolót és tettünk bele zellert (gumó) is, párolva is nagyon finom, és nyersen pedig világbajnok. 100 gr 16 kcal
Fokhagymás joghurtba mártogatva pedig... elmondhatatlan.

Ananászos-gyömbéres csirkemell kuszkusszal

Ezt ettem ma ebédre. :-)

A csirkéről pontos adatokat nem tudok mondani, ugyanis a fagyasztóból készen szedtem elő. Halvány emlékeim szerint minimális olajon megpirítottam a felkockázott csirkemellet, aztán kiszedtem a serpenyőből, karikára vágott póréhagymát és reszelt gyömbért futtattam a visszamaradt zsiradékon. Hozzákevertem a konzerv ananászt, visszatettem a húst és kis vízzel együtt megpároltam. Sóval, borssal, fahéjjal ízesítettem.
Most, utólag tettem hozzá még szárított chilit és indiai fűszerkeveréket, hogy erőteljesebb íze legyen.

A köret:
- 100 gr kuszkusz
- 100 gr csicseriborsó
- 100 gr bébirépa (mirelit)
- 30 gr mazsola
- 1 zöldségleves kocka
- só, fahéj, indiai fűszerkeverék

A csicseriborsót tegnap beáztattam, a vizet többször váltottam rajta. Ma a leveskockával feltettem főni, fél óra után belekevertem a répát, és a fűszereket. Amikor a borsó és a répa puha lett, akkor hozzákevertem a megmosott mazsolát, újraforraltam, belekevertem a kuszkuszt. Letakartam a fazekat, és elzártam a lángot. Tíz perc után villával összekevertem az egészet, köret kész.

Összesen 950 gramm lett, 800 kcal, 141,5 gramm CH és 13 gramm zsír. Négy diétás adag.

Miért jó a kuszkusz? Mert finom. :-) Másrészt egy kis változás a hagyományos köretekhez képest, gyorsan és millió változatban elkészíthető. Kicsit jobb a glikémiás indexe, mint a fehér rizsnek, nehezebben szívódik fel a szénhidrát, később leszünk éhesek (http://www.tutitippek.hu/blog/glikemias-index.php). Legközelebb a bulgurt is ki fogom próbálni.

"Kötelező olvasmány"

http://www.medlist.com/HIPPOCRATES/III/5/282.htm

Az elhízás diétás  kezelése

 Dr. Zajkás Gábor
Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet 

 

„A túlsúlyosok szíve mélyén örökké ott él az olthatatlan vágy valami csodálatos diéta után" _ mondja Bray¹, az elhízás világszerte ismert szakértôje, majd hozzáteszi: általános jelenség, hogy a fogyás iránti érdeklôdés, a fogyókúra elkezdésének elhatározása rendszerint télvégén éri el a csúcspontot. Valóban, legtöbb esetben tél végére alakul ki az a néhány kg-os testtömeg többlet, amivel tavasszal, az elmúlt évben még jól álló fürdôruha felpróbálásakor történik meg a szembesülés. Ez az az egy-két kiló, amibôl 10 év alatt 10-12 kg lesz… Az elhízás-tudomány egy másik kitűnô művelôje, Garrow, ezt a következôképpen fogalmazta meg: az elhízás sohasem súlyos _ amikor kezdôdik².
Az elmúlt 150 évben számos diétás módszer tűnt fel a szakirodalomban és megszámlálhatatlanul sok, egekig magasztalt diétáról adott hírt a média. A már idézett Bray³ szerint ennek elsôsorban az a magyarázata, hogy az orvos is és elhízott betege is figyelmen kívül hagyja az elhízás realitásait, amelyek közül a két alábbit tartja a legfontosabbnak.
1. Az elhízás nem gyógyítás, hanem tüneti terápia. A jelenleg rendelkezésre álló tudás alapján az elhízást az esetek túlnyomó többségében nem lehet meggyógyítani, vagyis a kezelés befejezésekor nem alakul ki tartós remisszió. Ha ezt a beteg a kezelés elôtt elfogadja, és a fogyókúra befejezése után nem tér vissza korábbi, az elhízáshoz vezetô táplálkozására és életmódjára, és továbbra is követi a kezelést végzô szakemberek irányítását, akkor a kudarc nemcsak rövid, hanem hosszú távon is elkerülhetô.
2. Az elhízás másik jellemzô realitása a visszahízás. Wooley és Garner⁴ elemzése szerint a diétás programokat követôen a sikeresen fogyók 90-95%-a néhány éven belül visszahízik. Az utóbbi évtizedben jobb eredményekrôl szóló közlemények is jelentek meg az irodalomban, például Ayyad és Andersen⁵ 1994-ben számoltak be 24 közlemény alapján mintegy 4000 ember adatainak analízisérôl, megállapítva, hogy megfelelô irányítással és együttműködéssel a fogyókúrázók 19%-a 3 év múlva is meg tudta tartani az elért eredményt. A visszahízás megelôzése vagy az eredmény megtartása igen jelentôs mértékben függ a motivációtól, a fogyókúrázó és a kezelôk rendszeres és hosszú távú együttműködésétôl és a kombinált terápiától.
A testtömeg-csökkentô kezelés számos különbözô formája valójában négy alapvetô változatra épül: diéta, mozgás, magatartásváltoztatás, gyógyszeres kezelés. Korábban még jól érzékelhetô volt, hogy a különféle kezelési iskolák melyik változat hívei, de az újabb elemzések egyre nyilvánvalóbbá tették, hogy tartós jó eredmény a négyféle lehetôség együttes alkalmazásával érhetô el. Az elhízás kezelése mai felfogás szerint négy oszlopra támaszkodó épülethez hasonlítható: diétás kezelés, mozgás (fizikai aktivitás), magatartásváltoztatás és gyógyszeres terápia.

Bevezetés a diétába
Tulajdonképpen rövid távon viszonylag könnyen lehet eredményt elérni a legkülönbözôbb diétás eljárásokkal, de a hosszú távra szóló sikerhez elengedhetetlen a következetes diétatartás, a beteg szoros együttműködése. Ez annak elfogadásával kezdôdik, hogy a fogyókúra során kevesebbet szabad enni, mint korábban, hogy a program elsô 7-10 napját esetenként kínzó éhség jellemezheti, és hogy le kell mondani a jóllakás örömérôl, más szóval: éhesen kell felállni az asztaltól. Ha a beteg kellôen motivált, és képes a fentiek tudomásulvételével megkezdeni a programot, akkor komoly remény van a sikerre. Az orvos számára jelzi a várható eredményt az a tény, hogy ún. terápia naiv, vagy számos fogyókúra utáni anyagcsere állapotban jelentkezô betegrôl van szó. Az elsô esetben, amikor a beteg most elôször kezd fogyókúrát, nagy a valószínűsége a sikernek, az utóbbi esetben lényegesen nehezebb a kezelô csoport és az elhízott dolga.
A diétás kezelés lényege a csökkentett energiabevitel, a negatív energiamérleg elérése, amikor a nyugalmi anyagcsere és a mozgással felhasznált energia együtt nagyobb, mint a táplálékkal elfogyasztott energia. Az irodalomban és a gyakorlatban is általában elfogadott, hogy a napi energiaszükségletnél 500 kcal-val kisebb energiabevitel jellemzi a testtömeg-csökkentô diétát. Az energiaszükséglet becslésére több változat áll rendelkezésre. Az egyik: a Tápanyagtáblázatban⁶ található 5. táblázat segítségével megállapítható a nyugalmi anyagcsere becsült értéke, amelyet ugyanennek a kiadványnak a 14. táblázatából kiválasztott fizikai aktivitási faktorral megszorozva határozható meg a beteg napi körülbelüli energiaszükséglete. A másik módszer egyszerűbb: a túlsúlyos/elhízott ember energiaszükséglete átlagosan 22 kcal/testtömeg kg, tehát például egy 100 kg-os ember napi energiaszükséglete 2200 kcal, a diéta pedig ennél 500 kcal-val kevesebb, azaz 1700 kcal energiát tartalmaz.
Egy hét alatt a napi 500 kcal energia megvonásával járó diéta 3500 kcal hiányt eredményez és miután 1 kg testtömeg energiaértéke mintegy 7000 kcal, az egy hét alatt bekövetkezô testtömeg-csökkenés ezzel a diétával fél kg körül várható.
A harmadik módszer, amely semmilyen számítást nem igényel, még elterjedtebb és a gyakorlatban nagyon jól használható: a fogyókúrázó nô diétája 1200, a férfié 1500 kcal energiát tartalmaz.
A testtömeg-csökkentô program elsô idôszakában a fogyás mindig gyorsabb és jelentôsebb, mint késôbb. Ennek az egyik magyarázata az, hogy a glikogén raktárak gyorsan mobilizálódnak az agy és az idegrendszer glükózzal való ellátása érdekében és ezzel együtt intracelluláris folyadék távozik a sejtekbôl, és jelentôsen nô a folyadékürítés a vizelettel. Amikor 24-72 óra múlva a glikogén raktárak kimerülnek, megkezdôdik a glikoneogenezis és lassul a fogyás üteme, állandósul egy kisebb mértékű fogyás a következô 60-90 napra. A másik ok: a testtömeg csökkenésével arányosan egyre kisebb az energiaszükséglet, tehát a kezdô diéta energiatartalma a szükséglethez képest egyre nagyobb, más szóval az energiaegyensúly negativitása egyre csökken. A harmadik magyarázat szoros kapcsolatban van az elôbbivel: csökken a nyugalmi anyagcsere, ennek következtében csökken a napi teljes energiafelhasználás. A nyugalmi anyagcsere csökkenése mérsékelhetô a fogyókúra elsô napjától megkezdett fokozott fizikai aktivitással, de teljesen nem akadályozható meg. Nagyon fontos, hogy a beteg tisztában legyen azzal _ a fogyás nem azért lassul, mert a diéta hatástalan, és nem is ôbenne van a hiba, hanem élettani jelenségrôl van szó.
A legtöbb beteg türelmetlen, két hét alatt akarja a 15 év alatt felszedett 20 kg-t leadni (hiszen ilyen irreális ígéreteket közvetítenek számára hirdetések tucatjai és idônként a média), ezért önkényesen szigorít a diétán, sokkal kevesebbet eszik, mint amennyit kellene, étkezéseket hagy el, ún fél-éhezés állapotába kerül. A fél-éhezés egészséget veszélyeztetô állapot, amely hasonló következményekkel járhat, mint az igen kis energiatartalmú diétával (very low calorie diet, VLCD; 400-800 kcal/nap) történô kezelés. Ilyenkor a nyugalmi anyagcsere, valamint az aktív testtömeg gyorsan és jelentôsen csökken, keringési zavarok, hipotenzió, szédülés, ájulás következhet be, ketózis, tejsavas acidózis léphet fel, vékonybél működési rendellenesség alakulhat ki, súlyos fehérje-, vitamin- és ásványi só hiány fejlôdhet ki és kamrai fibrilláció következtében halállal végzôdhet a súlyos állapot. Már a 70-es évek végén 60 halálesetet regisztrált az irodalom az igen kis energiatartalmú diéták ellenôrizetlen, felügyelet nélküli alkalmazása következtében⁷.
Az igen kis energiatartalmú diétának jelenleg is lehet helye a kezelésben, de semmiképpen nem otthon, hanem csak szigorúan ellenôrzött körülmények között, megfelelôen felkészült intézetben, meghatározott indikáció esetén.
Azért sem célszerű a túl gyors fogyásra törekedni, mert ilyenkor a fogyásban nagyobb arány származik az aktív testtömeg, izomzat katabolizmusából, mint testzsírból, a lassú fogyás esetén azonban éppen fordítva^8,9. Kitűnt az is, hogy a gyors fogyás esetén nagyobb a késôbbi visszahízás veszélye. Összegezve az eddigieket megállapítható, hogy kellô idôt és energiát kell fordítani arra, hogy a beteg tisztában legyen az ôt fenyegetô veszélyekkel és feltétlenül az orvosi irányítás szerint folytassa a programot.

Milyen a fogyás ideális üteme?
Az elhízás kezelésével foglalkozó szakemberek többsége egyetért abban, hogy a 0,5 kg/hét körüli fogyás optimális¹. Ebbôl kiindulva a beteget tájékoztatni lehet arról, hogy hány hónap alatt lehet elérni a kívánt testtömeget. Az elhízáshoz gyakran társuló betegségek kockázata általában 10-15%-os fogyás¹⁰ esetén a normális átlagos értékre csökken, illetve a már kialakult hipertónia, emelkedett szérum koleszterin- és triglicerid-szint, illetve megváltozott glukóz tolerancia, vagy cukorbaj jelentôsen javul. A 10-15%-os testtömeg-csökkenés reális cél, ami rendszerint belátható idôn belül megvalósítható a beteg megfelelô együttműködése esetén, kombinált terápiával. Túlzó célok kitűzése, minden alapot nélkülözô vágyálmok kergetése rendszerint kudarccal végzôdik, a beteg kiábrándultan abbahagyja a programot és gyors ütemben visszahízik, általában nagyobb lesz a végén a testtömege, mint volt az induláskor.
Sok beteg megtapasztalta az ún. ciklikus testtömeg-változást, más néven yoyo jelenséget. Az azt jelenti, hogy fogyókúra után viszonylag gyors visszahízás következik, amelynek végeredménye nagyobb testtömeg, mint a fogyókúrás program megkezdése elôtt volt, és ezek a fogyás/hízás periódusok gyakran ismétlôdnek. A vélemények eltérnek abban, hogy a ciklikus testtömeg-változás után jelentkezô beteg esetén nehezebb-e sikeres testtömeg csökkentô programot alkalmazni és fogyást elérni, vagy sem¹, de a tapasztalat amellett szól, hogy az ilyen beteg nehezebben kezelhetô.
Milyen a csökkentett energiatartalmú diéta ideális tápanyagtartalma, illetve milyen táplálékokból kell felépíteni az étrendet?
A különféle élelmiszerek és élelmi anyagok több mint 40, a szervezet számára szükséges tápanyagot és ezenkívül ugyancsak nélkülözhetetlen élelmi rostokat, növényi vegyi anyagokat (antioxidánsok, flavonoidot, fitoszterinek, fitoösztrogének) tartalmaznak. Az 1200-1500 kcal energiatartalmú diéta megvalósítása során természetesen jóval kevesebb és kisebb mennyiségű élelmiszer és élelmi anyag kerül fogyasztásra, mint a hagyományos táplálkozás során, ezért gondosan válogatni kell a táplálékok között úgy, hogy lehetôleg az ún. üres kalóriák (zsiradékok, cukor) maradjanak ki a táplálkozásból, ne pedig az értékes tápanyagforrások (tej, tejtermékek, húsok, zöldség- fôzelékfélék és gyümölcsök, teljes értékű gabonafélék).
Az egészséges felnôtt ember számára ajánlott napi fehérjebevitel 0,8 g/testtömeg kg, ez a mennyiség a lakosság több mint 90%-ának fehérjeszükségletét fedezi. Csökkentett energiabevitel és negatív energiaegyensúly esetén a fehérjeszükséget nô és elérheti az 1,0-1,5 g/ideális testtömeg kg értéket. Az ideális testtömeg a Tápanyagtáblázat^6,7 . táblázatából állapítható meg a testmagasság ismeretében. Bray¹ javaslata szerint legalább 75 g fehérjét tartalmazzon a csökkentett energiatartalmú diéta, ami megfelel 307 kcal-nak. A fehérje kisebb része származzék állati eredetű, teljes értékű, nagyobb része növényi eredetű forrásokból.
A zsírok energiatartalma a legnagyobb, 9,3 kcal/g, számos tanulmány eredménye arra utal, hogy a jelentôsen csökkentett zsiradéktartalmú diétákkal hatásosabb testtömeg csökkenést lehet elérni, mint a mérsékelten zsírszegény változatokkal. Jelenleg a testtömeg-csökkentô programokban kétféle diéta alkalmazása található: a csökkentett energia- és zsírtartalmú, valamint a csökkentett zsírtartalmú, ad libitum szénhidrát diéta. Az elôzô változat hatékonyabbnak tűnik, mint az utóbbi¹¹. A csökkentett energia- és csökkentett zsírtartalmú diétában a zsiradék mennyisége 30-40 g/nap, ami megfelel 280-370 kcal energiának. Lényeges, hogy az esszenciális linolsavból legalább 3 g/nap mennyiség legyen az étrendben, emellett javasolt a rendszeres tengeri halfogyasztás (n-3 zsírsavak). A zsiradékbevitel csökkentése elsôsorban az ételkészítési, valamint a kenyérkenési szokások gyökeres megváltozatásával, valamint a zsírban gazdag állati eredetű táplálékok elkerülésével érhetô el.
A szénhidrátbevitelt illetôen az ajánlás hasonló az egészséges ember számára javasolt értékhez: az energiabevitel legalább 50%-a származzék szénhidrátokból. Végig tekintve az eddigieket, kiderül, hogy a fehérjébôl származó energia mintegy 310 kcal, a zsiradékból származó 280, illetve 370 kcal, ez összesen 590, illetve 680 kcal. A nôk számára javasolt 1200 kcal étrendnek eszerint gyakorlatilag a fele, 610 kcal, illetve 520 kcal, tehát 43 energiaszázalék származhat szénhidrátokból, ez elfogadható. A férfiak számára ajánlott 1500 kcal energiatartalmú diéta esetén mindkét változatban nagyobb lesz a szénhidrát energiaarány a napi bevitel 50%-ánál, ez nem baj, legalább nagyobb az étrendtervezô szakember szabadsága a fehérje, vagy kis mértékben a zsiradékbevitel esetleges növelésére. Megfelelô mennyiségű szénhidrát nemcsak az energianyerés szempontjából lényeges, hanem azért is, mert kivédi a szimpatikus idegrendszer aktivitásának csökkenését, amely együtt jár a csökkentett energiabevitellel, elôsegíti a pajzsmirigy működés normális szinten tartását, csökkenti a ketózist, ami a csontállomány csökkenéséért is felelôs¹.
Nem mindegy, milyen szénhidrátforrások kerülnek a diétába. Az ún. kis glikémiás indexű szénhidrátforrások (ezek fogyasztása után a posztprandiális vércukor- és inzulin-szint lapos) nagyobb testtömeg-csökkenést eredményeznek, mint a nagy glikémiás indexű szénhidrátforrásokat tartalmazó diéta¹². A nagy élelmi rosttartalmú gabonafélék, valamint a zöldség-fôzelékfélék, gyümölcsök többnyire a kis glikémiás indexű táplálékok közé tartoznak. A nagy cukortartalmú táplálékokat célszerű kerülni.
Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a napi táplálkozás fehérje energiaaránya negatív, a zsírenergia aránya azonban pozitív korrelációban van az egész napi energiabevitellel. A fehérjében gazdag étkezés után a következô étkezés energiatartalma kisebb, mint szénhidrátban, vagy különösen zsírban gazdag étkezést követôen. Alkohol hatására jelentôsen növekszik a következô étkezéssel történô energiabevitel (aperitif)¹³. Figyelemre méltó az a tény is, hogy a nyugalmi anyagcsere fehérjefogyasztás után átmenetileg 25%-kal, szénhidrát után 8, zsír után 3 és alkohol után 15%-kal gyorsul, más szóval a fehérjetáplálék hasznosítható energiatartalma csökken legjobban. Az alkohol nem tartozik a testtömeg-csökkentô diétába.
Az élelmi rostokban gazdag táplálkozás során csökken az energiabevitel. Ebben szerepet játszik az élelmirostban gazdag táplálékok hosszabb ideig történô rágása, a nagyobb nyálmennyiség és gyomornedvmennyiség, a gyomor tágulása, amely teltségérzetet eredményez reflexes úton. Hozzájárul ehhez, hogy a vízoldékony rostok késleltetik a gyomorürülést, valamint az a tény, hogy az élelmirostban gazdag táplálékok kis glikémiás indexűek. Az élelmi rostbevitel és az étvágy/teltség kérdését vizsgáló számos tanulmány nagyobb része arra utal, hogy az élelmi rostokban gazdag táplálkozás hatására fokozódik a jóllakottság és csökken az éhségérzet¹⁴. Kiderült, hogy 14 g/nap mennyiségű többlet élelmi rost hatására két nap múlva már 10%-kal csökkent az energiabevitel és csupán ettôl a változtatástól 3,8 hónap alatt 1,9 kg-os fogyás következett be¹⁴.

Van-e szerepe az étkezési gyakoriságnak a testtömeg szabályozásban?
Úgy tűnik, igen. A nagyobb étkezési gyakoriság esetén kisebb a zsírbevitel és így az energiabevitel is, és egyes megfigyelések arra utalnak, hogy a hagyományos három étkezésbôl álló étrendbe egy negyedik étkezés beiktatása már kedvezô hatású a testtömeg-csökkenést illetôen¹⁵.
A csökkentett energiabevitel természetszerűen elégtelen mikro-tápanyag-bevitellel jár, azaz nincs elegendô ásványi anyag és vitamin, valamint nyomelem az 1200-1500 kcal-ás étrendben. A megoldás vitamin- és ásványianyag tartalmú készítmények adása. Számos étrendkiegészítô termék van forgalomban, rendszerint vízben gyorsan oldódó por formájában, ezekbôl a készítményekbôl egy adag egy étkezés helyettesítésére alkalmas. Az egy adag energiatartalma egynegyede-egyötöde egy átlagos ebéd energiatartalmának, de a mikro-tápanyagok és élelmi rostok kipótolt mennyisége megegyezik a szokásos étkezésével. Ezek a termékek elfogadhatók napi egy étkezés helyettesítésére, a testtömeg-csökkentô diétába való beépítésre, de nem alkalmasak az egész napi táplálkozás kiváltására. Egyrészt azért nem, mert a készítmények nem tartalmazzák a szervezet számára igen fontos, korábban már említett növényi alkotóelemeket, másrészt az étrendkiegészítô kizárólagos fogyasztására támaszkodó beteg a fogyókúra során nem tanul meg úgy táplálkozni, hogy a visszahízást megelôzze.
A testtömeg-csökkentô diéta összeállítása, a beteggel való megismertetése a dietetikus feladata. A legtöbb beteg persze nem diétázni akar, hanem csodareceptekre kíváncsi, amelyet naponta elkészít és akkor gyors testtömeg-csökkenést ér el. Nem könnyű elmagyarázni a betegnek, hogy különlegesen a fogyást elôsegítô ételek (káposztaleves), pontrendszerek, étkezési rendek (mit lehet, illetve nem lehet reggelire, ebédre, vacsorára; miket lehet együtt fogyasztani és miket nem) nincsenek, de számos olyan étel, táplálék van, amelyet _ megfelelôen elkészítve _ nagyon jól lehet használni a következetesen megtartott, a lehetôségekhez képes változatos diétában. A dietetikus az orvos által meghatározott energia- és tápanyagtartalmú diétát megtervezi, elmagyarázza a fogyni kívánónak, rendszeresen ellenôrzi a diéta követését és így nemcsak a betegnek, hanem az orvosnak is nélkülözhetetlen segítsége. Természetesen a dietetikai tudás bárki által elsajátítható és a dietetikus által végzett gyakorlati munka megtanulható, de kérdés, hogy lesz-e az orvosnak egy-másfél órája a beteg diétás oktatásával foglalkozni. Valószínűleg nem, ezért célszerű az együttműködést kialakítani dietetikussal és testnevelôvel, illetve gyógytornásszal.

Vendégposzt!!! Ági inspirál :-)

Kedves régi netes haverinám, Ági meséli el nektek, hogyan dobott le ötven kilót, fogyasszátok egészséggel. :-) 

Első sikeres fogyókúrám története

Március volt, kollégáimmal csiviteltünk az irodában munka közben mindenféléről. Többségében csajok. Nem is tudom, mi volt az eredeti téma, de oda kanyarodott, hogy itt a tavasz. És ha tavasz van, akkor itt az ideje a fogyókúrának, mert - mint azt csinos kolléganőm mondta - bizony azt a bejglihájat, amit télen felszedtünk, le kell adni, hogy nyáron beleférjen az ember a bikinijébe.

Úgy összekoppant az alsó fogsorom a felsővel, amint hirtelen becsuktam a számat, hogy azt hittem, mindenki hallotta a zaját. Nyár - bikini? Bejgliháj? Néhány kiló leadása? Istenem, hát hol vagyok én ettől?  Iszonyúan szégyelltem magam, és ez nem ment ki a fejemből. Néhány nap múlva, a reggeli zuhanyzás és hosszas gondolkodás vettem egy nagy levegőt, és rááltam a mérlegre. Jézusom. Ennyire, most komolyan, ennyire? Mennyi idő ezt leadni? Számolgattam: kb. egy év. Hát ez lehetetlen, nekem ennyi kitartásom nincs, az tuti. Akkor bizony örökre kövér maradok, örökre szégyellni fogom magam, örökre kilóg a sejhajom a buszülésről, és a pasi, aki annyira tetszik, mindig mást fog hazakísérni, nem engem. Hol is van az ásó?

Néhány nap múlva, szintén a kollégákkal, kaját rendeltünk, méghozzá vacsorát, mert estig dolgoztunk. Meg nem tudom mondani, miért, de rántott sajt vagy pizza helyett ezúttal cézár salátát rendeltem. Kihozták, megettem, finom volt - és jóllaktam. Egy salátától! Hmm. Másnap reggel a közértben zsemle helyett puffasztott búzát vettem. Régi ismerős volt, régi - kivétel nélkül kudarcba fulladt - fogyókúrákból. De én csak azért vettem, mert éppen ezt kívántam meg - válaszoltam a miértet firtató kérdésekre a irodában. A többit már csak hozzágondoltam: mert én ugyan nem fogyókúrázom, nekem az nem megy, én azt nem tudom csinálni, mindig elcse...rontom, én kövér vagyok és kész! Tetszik, nem tetszik. Én nem tudok fogyókúrázni. Úgyse sikerül. Sose sikerül; a kudarcot meg még a kövérségnél is jobban gyűlölöm, tehát bele se kezdek, és mindenki jobban jár, főleg én.

Körülbelül 3 nap kellett, míg magamnak is bevallottam, hogy én bizony fogyni akarok; egy hét, mire a közelebbi ismerősöknek, családnak el mertem mondani, a többiek úgy emlékszem, szimplán észrevették rajtam a változást idővel. Utólag visszanézve két különbség volt a mostani fogyókúra és a régebbiek között. Az első, hogy nem féltem a kudarctól, hanem rettegtem. A második, hogy nem szerettem volna fogyni, hanem akartam. Vagy most fogyok le, vagy soha. Ezen kívül minden úgy ment, mint máskor, csak most tovább tartott. Persze az segített, hogy volt már rutinom, és hogy nem hittem a csodadiétákban, tehát nem kapkodtam módszerek után, a kalóriaszámolgatós módszer ismerős és működő dolog volt. Csak be kellett tartani a saját magam által felállított szabályokat.

Először cinikusan nevettem magamon, amiért parizeren élek sonkaszalámi helyett, diabetikus cukorkán csoki helyett, és erőszakkal vedelem a vizet meg az édesítőszeres teákat, este lefekvés előtt nem eszem semmit ha éhen halok akkor se, és egyáltalán. Mire ez a nagy felhajtás? Úgysem fog sikerülni.... de azért csináltam.

Az első öt kiló leadása után súlynaplót kezdtem vezetni, amire jó okom volt. Ugyanis egyszer lefogytam - főképp családi nyomásra - egy harmincast, de nem tudtam elfogadni a testem változását, nem láttam meg magamban a csinos(abb) nőt, nem hittem el, hogy ez tényleg megtörtént. Abban az évben, amikor a harminc kilót leadtam, keresztanyámtól egy szép is ezüstgyűrűt kaptam karácsonyra. Kinyitottam a dobozt, de nem tudtam örülni, mert az első gondolatom az volt, hogy ez a szép gyűrű tutira kicsi az én virsli ujjaimra. Úristen, de ciki, most mindenki látni fogja, milyen kövér vagyok. Fel se akartam próbálni, de erősködtek, hát megadtam magam. Jó volt a méret. Én nem voltam jó: nem tudtam elfogadni, hogy már nem vagyok kövér. Egy-két év alatt vissza is híztam kamatostul, amit akkor leadtam.

Ezúttal elkezdtem írni egy egyszerű kis naplót egy régi jegyzetfüzetbe: az aktuális napi dátum, az aktuális, reggel mért súlyom, és hogy ez a súly hány kiló fogyást eredményezett. Pofonegyszerű, mégis, a későbbiekben - amikor szintén előállt az a furcsa érzés, hogy én nem is fogytam, ugyanolyan kövér  vagyok mint voltam - rengeteget segített, hiszen ott volt minden, napról napra vezetve, csak elő kellett venni és belenézni. A kerek számokat mindig pirossal írtam be. És idővel el tudtam már fogadni a fogyást is, a testem változását is. Nagyon sokat segített ez a kis jegyzetelés abban, hogy most úgy érezzem, nem adom az elért eredményeimet semmiért.

Az első tíz kiló leadása után ünnepeltem - kajával! Jólesett benyomni az arcom mögé egy szelet csokit, de bűntudatom is volt. Na tessék, most, most fogom elbukni, mondtam magamban, már csokit eszek! Nem buktam el, folytattam tovább. Ugyanezt megcsináltam húsz kilónál, harmincnál és negyvennél is. Májusban egyszercsak nagyon megkívántam a milánói sertésbordát. Nevetve mondtam, nem baj, majd a szülinapomon kirúgok a hámból, és majd akkor! A szülinapom novemberben van, és én tényleg kivártam ezt az időt. Addigra úgy elszoktam a nehéz kajáktól, hogy másnap egész nap úgy éreztem, lehúz a gyomrom.

Mivel valamennyire mindig is túlsúlyos voltam, mióta csak élek, a sport nem igazán tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé, sőt. Nagyjából csak a tornaórákra emlékszem, amit egyetlen hozzám hasonlónak sem kell magyarázni - megaláztatás a köbön. Nem is szerettem meg úgy különösebben semmilyen mozgásformát. Így 30 felett, "vén fejjel" jöttem rá arra is, hogy mozogni márpedig jó! Erre is a magam módján jöttem rá: hazafelé tartva egy állásinterjúról valamiért kedvem támadt sétálni. Úgyhogy sétáltam, közben rádiót hallgattam az enyhe, napsütéses tél végi időben, és azon vettem észre magam, hogy mentem vagy 3 kilométert, és észre se vettem, ugyanis közben jól éreztem magam. Hű, hát ezt így is lehet? Nevetségesen hangozhat, de baromi büszke voltam magamra: majdnem három kilométert! Gyalog! De hiszen akkor én tudok sportolni!

Azóta, ha nem is minden nap, de sokszor gyaloglok: hol a hipermarketbe megyek valami apróságért gyalog (jó messze van tőlünk), hol a Duna-partra megyek le, és egy nagy kört megtéve jövök haza (megnézem a horgászokat meg a kacsákat a vízen), hol a szomszéd kerületbe gyalogolok át, és sokszor, ha munka után még menni kell valahová, akkor azt kötöm össze egy kis gyaloglással. Rájöttem, hogy nekem ez tökéletes sport, és tökéletes kikapcsolódás, ráadásul egy másfél órás intenzív gyaloglás után bizony a hátamról is csurog a víz. És közben jól érzem magam, egyáltalán nem szenvedek, legfeljebb kellemesen elfáradok.

Egy év elteltével és 48 kiló leadása után éreztem, hogy fáradok. A fogyás kezdett egyre keservesebbé válni, ugyanakkora súly leadásához egyre több erőfeszítésre volt szükség, és én is egyre inkább kívántam a "normális" ételeket. Heteket tipródtam, féltem nagyon, mert az eltelt egy év alatt sok mindenre rájöttem, többek között arra, hogy nekem sosem volt egészséges önképem. Mi lesz, ha abbahagyom a fogyást, és még mindig nem fogom magamat olyannak látni, amilyen vagyok? Visszahízom az egészet? Vagy még többet? Hogyan kell súlyt tartani? Hogyan kell normálisan, kiegyensúlyozottan étkezni? Csak úgy pattogtak a fejemben a gondolatok. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy aznap nem írom fel a reggeli mérlegelés eredményét a naplómba. Befejeztem. Viszont a következő két hétben még fogytam két kilót - ezzel megvolt a kereken 50! - annyira meg voltam ijedve a visszahízástól, hogy alig mertem enni.

A súlyomat hozzávetőlegesen azóta is tartom. Hozzávetőlegesen, mert 2 kilóval vagyok nehezebb, mint amikor befejeztem, tehát kb. másfél éve. Nem bánom, mert ez az első eset, hogy nem 20 kiló jött vissza. Ha egy kicsit elszalad velem a mérleg - mert enni továbbra is szeretek - akkor képes vagyok egy időre visszafogni magamat, amíg legalább nagyjából helyreáll az egyensúly. Bizonyos szempontból ez nem is fogyókúra volt, hanem a dietetikusok és belgyógyászok által annyira hangoztatott életmódváltás. Ma már sokkal jobban odafigyelek arra, mit kíván a szervezetem, és aszerint eszem több zöldséget, vagy több szénhidrátot. Mivel édesszájú vagyok, és ráadásul stresszevő (bánatháj! ugye ismerős?) a nassolás örök ellenségem marad, de azért fegyverszünetet kötöttünk.

Technikát javasolni, tippeket adni nem tudok. Aki fogyni akar, az fogyni fog, ha egyébként egészséges. Aki csak fogyni szeretne, az nem fog fogyni. Ezen áll vagy bukik minden. Aki akarja a fogyást, az magától is rá fog jönni, hogy mik azok a dolgok, amiket mellőzni kell a fogyás érdekében, a neten millió fogyiklub és módszer elérhető, csak választani kell. A fontos inkább az, hogy olyan módszert válasszon az ember, amitől nem szenved (annyira), amit személyes ízlésére tud szabni. Hiába kiáltják ki csodadiétának mondjuk azt, hogy egyél naponta kétszer brokkolit egyszer meg káposztát, ha valaki nem szereti a brokkolit meg a káposztát, akkor nem fog fogyni, mert abba fogja hagyni a fogyókúrát. Egy-két hetet még át lehet szenvedni, de hónapokat már nem, annak feltétlenül feladás a vége. Ha valaki a sós dolgokat preferálja, akkor sós dolgokat kell enni, ha édesszájú, mint én, akkor meg édeseket. Persze nem marokszámra a sós mogyorót és nem táblával a csokoládét, de meg lehet találni a módját annak, hogy mit mivel lehet helyettesíteni, hogy a lelkünk is megnyugodjon, és ne sóvárogjunk állandóan. Így is rengeteg kitartás kell hozzá. A múltkor egy direkt túlsúlyos betegekkel foglalkozó amerikai orvos mondta, hogy fogyni azért nehéz, mert enned kell ahhoz, hogy a szervezeted működjön, és a fogyókúra olyan, mintha egy függőségről úgy kéne lemondanod, hogy közben kapcsolatban maradsz a függőséged tárgyával. Azt hiszem, igaza volt.

Még mindig lenne miből fogynom, de belül úgy érzem, hogy azt a 2 plusz kilócskát leszámítva egészen elégedett vagyok az eredménnyel. Pedig nem vagyok se vékony, se "normális": molett vagyok. Olyan kis van-mit-fogni-rajta típus, de ezt már egyáltalán nem bánom, mert tudom azt is, hogy ennél sokkal vékonyabb már csak akkor lennék, ha ténylegesen sanyargatnám magam, azt meg nem akarom. Szeretek enni, mégsem vagyok kövér, és ez így jó.

Tüni

Kicsit el vagyok tűnve, de kicsit összetorlódott az életem.
Van a tarsolyomban sok recept, amit azért kigondolgattam. Pl; a párolt almás újhagymás ricotta

Amiért jöttem, hogy nemsokára a Szt. Imre Kórház lipidológiai osztályán vendégszerepelek egy hétig.
Akarjátok-e, hogy napi bontásban bemutassam a napi 600-800 kcal-os étrendet.
Ha technikailag sikerül megoldani, akkor képekkel alátámasztva jönne a lipid cunami :0)))

Fogyiverseny Nonónál

Akit motivál a versenyhelyzet, az nevezzen be Noémi (Nonó) 5. fogyiversenyébe, ami szeptember 23-tól december 23-ig tart, garantáltan szuper nyereményekkel, támogatással, élénk közösségi élettel. Részleteket Nonó blogjában találtok:

http://www.nonoeletmod.blogspot.hu/2012/09/nonoeletmod-nagy-oszi-teli-atalakulas.html

Én erősen meditálok rajta, lehet, hogy kell valami lökésterápia, valahogy csökkent a lelkesedésem az utóbbi időben. :-S

Reci

Drága kedves Viki barátnőmtől kaptam egy recept gyűjteményt, amiből szemezgetni fogok ide a blogba, mert annyira jó.

Joghurtos zöldség mártogatós (4 személyre)

1 kígyóuborka reszelve
1 sárgarépa reszelve
1 karalábé reszelve
1 csokor menta apróra vágva
1 mokkáskanálnyi só, fehérbors
2dl joghurt vagy zsírszegény tejföl

A zöldségeket besózzuk, állni hagyjuk, jól kinyomkodjuk, majd összekeverjük.
Az a szó, hogy isteni, nem fejezi ki igazán amit érzek :0)))
Amivel mártogatunk: aldi korngold roggen  extrudált ropogós kenyér, darabjában 27 kcal :)

Receptek

ITT egész jó kis nasi recepteket találtam. 

Támogatás - Cikkajánló

Nem vagyok oda a LifeNetwork oldalán megjelenő cikkektől, de ez aranyos, olvassátok el:

Sikertörténet: összesen 100 kilót fogyott Edit és Péter

Forróságban

Fontos infók a forróságban:

A Borsodi Zéró ízesített sörben 1dl: 18,4 kcal van.  Ez szerintem teljesen baráti.

Saját házi készítésű limonádé: 2l víz, édesítőszer, citromlé, citrom szeletek (fél citrom), narancs szeletek (fél narancs) mentalevél vagy citromfű, hűtő. A kevésbé fogyózók tehetnek bele egy csomag minőségi vaníliás cukrot is.

Tea:  Az aldi.. tudom, de nagyon közel van hozzánk :)))
Csipkebogyótea: 50 filteres, jó és olcsó. Hidegen áztatom 2liter vízbe 4 filter, ízesítés ízlés szerint.

Savanyítás: Szintén aldis versenyző az 1dl-es citrom és lime lé, szinte csak ezt használom, annyival különb, mint a 1-2l-es bármilyen citromlénél.

KalóriaBázis

Hozzám hasonló gépfüggőknek: KalóriaBázis

Ajánló

Rengeteg diétás, fogyis, életmódváltásos, fitnesses blogot lehet találni a neten. Ezek egy része rövid idő után elhal, vagy tele van tömény hülyeséggel. Vagy reklám. Egy másik része a testépítős-súlyzós-fehérjeturmixos vonal. Aztán vannak, akik igazán kitartóak és tiszteletre méltó eredményeik vannak, becsülöm is őket, de ... bár lehet tőlük tanulni, tippeket "lopni", hogy is mondjam finoman, nem az én stílusom. A tünci-bünci, csajos-flitteres, vagy pláne nem a közönséges, a helyesírási hibás.

Alan blogjára tegnap bukkantam, egyből jó későig fent is maradtam, de még nem végeztem vele. Mégis bátran merem ajánlani. Nem táplálkozási vagy edzési napló, inkább elmélkedés, igazi pasis stílusban, mégis érzékenyen.

Desszertek 100 kcal alatt

ITT