Cory fut

Igyekszem a száraz számos beszámolókon kívül hosszabban is írni magamról, érzésekről, kihívásokról. Most épp a mai futásról, mert attól vagyok nagyon felpörögve.

Tudom, hogy függő típus vagyok. Függök cigarettától, függök ételtől. Az aktív függéseimből ezeket megpróbálom kizárni, és igyekszem a helyükre például a futást illeszteni. Persze jó lenne, ha képes lennék függés nélkül létezni, de egyelőre ez van.

Szóval az egész futás onnan indult, hogy a cigaretta lerakásával belassult az anyagcserém, tehát muszáj voltam valamit kitalálni. Úgy indult, hogy sétáltam, majd jött az agymenésem, miszerint így, 42 évesen itt az idő, hogy képes legyek lefutni egyben 5km-t. Elkezdtem kutakodni a neten, szereztem egy jónak tűnő edzéstervet... és most már 10. hete futok.

Türelmemet jól mutatja, hogy az edzésterv hetekben gondolkozik, az én hetem vasárnappal kezdődik. Egy adott hét minden edzésnapján ugyanaz a feladat. Mindig tartok picit a vasárnaptól, ha jelentős a változás az előző héthez képest, hogy képes vagyok-e megcsinálni.

Múlt héten a 3 perc futás 2 perc járás 3 perc futás 2 perc járás 3 perc futás volt a feladat. Persze előtte utána gyalogolok. Most az a szokásos, hogy előtte 8 perc járás fokozatosan gyorsítva, utána a jön a futás-járás kombó, majd futás addig, amíg el nem érem az 1 órát. Tehát a múlt héten volt 3x3, azaz 9 perc futás 2 perces szünetekkel. Na, erre a hétre már 3 perc futás 1 perc járás 3perc futás 1 perc járás 3 perc futás 1 perc járás 3 perc futás, azaz összesen 4x3perc, azaz 12 perc futás és köztük csak 1-1 perc járás. Ezt óriási váltásnak éreztem. De megcsináltam :D 7,8km/h-val futottam (ez 7:41-es km, hogy átfordítsam futósra), ez 1,56km-t jelent, és bírtam végig :) (február 2-án még 7km/h-val futottam, ami egy versenyen még nem üti meg a szintidőt még akkor sem, ha végignyomom vele az 5km-t, nem is hagynák, felvenne a záróbusz).

Ez a megcsináltam érzés, ez valami elképesztően feldobott :)

Hol tartok?

Már azt mondom, hogy futni megyek, pedig azért ez még elég erős túlzás, hiszen 4x2 perc futásnál tartok

Akkor itt most álljunk is meg. Mit jelent az, hogy 4x2 perc futásnál járok. Mikor kitaláltam, hogy futni fogok, azonnal elkezdtem utánaolvasni, mert tudtam, ha ész nélkül mindent bele alapon csinálom, akkor annak csak sérülés lesz a vége. Szóval utána olvastam, és találtam egy edzéstervet, amiről azt éreztem, az enyém lehet. A nulláról 24 hét alatt juttat el az 5km lefutásáig. Most az 5. hétnél tartok, és már az elején azt írja, ha úgy érzed, szükséges, bármelyik hetet megismételheted akár 2-szer vagy 3-szor is. Úgyhogy ez az enyém, követem, és bízom benne, hogy simán veszem az akadályokat.

Mikor gyalogoltam kint, akkor fura számok jelentek meg a telefonom sebességre. 13:20 stb. Futó körökben a sebességet azzal az idővel jelölik, hogy mennyi idő alatt teszel meg 1km-t. Most mindig számolgatnom kell, mert a futópad km/h-ban számol.

Példa: én most 7km/h-val futok a futópadon. Ez 8:34 perc/km-nek felel meg.
Az Aldi női futógálán például a szintidő 8:30 perc/km. Azaz aki 8:30-nál több idő alatt fut le egy km-t, akkor azt utoléri a mezőnyt kísérő busz, amire köteles az ember felszállni. 7,06km/h sebesség, szóval már nem sokkal vagyok alatta, de azért van még min dolgoznom. Arról ne is beszéljünk, hogy mivel még csak 8 percet futok (azt is ugye 4 részletben), így összesen még csak 933m megy futva.

És hogy mi a cél? Mi hajt?
1. Fogyás
2. 5km lefutása séta nélkül
Felmerült, mi lesz akkor, ha ez megvan. Igazából nekem a heti 5x1 óra mozgás a fontos. Ebből a 2 zumba adott, a maradék, kiegészítő mozgás a futás. Ha képes leszek már 5km-t egyben lefutni, akkor is az lesz a cél, hogy minél nagyobb távot megtegyek az 1 óra mozgásom alatt. Azaz, hogy gyorsuljak. De nem vágyom 10km lefutására, vagy félmaratonra. De hogy mit hoz a jövő? Majd meglátjuk :)

Vendégposzt!!! Ági inspirál :-)

Kedves régi netes haverinám, Ági meséli el nektek, hogyan dobott le ötven kilót, fogyasszátok egészséggel. :-) 

Első sikeres fogyókúrám története

Március volt, kollégáimmal csiviteltünk az irodában munka közben mindenféléről. Többségében csajok. Nem is tudom, mi volt az eredeti téma, de oda kanyarodott, hogy itt a tavasz. És ha tavasz van, akkor itt az ideje a fogyókúrának, mert - mint azt csinos kolléganőm mondta - bizony azt a bejglihájat, amit télen felszedtünk, le kell adni, hogy nyáron beleférjen az ember a bikinijébe.

Úgy összekoppant az alsó fogsorom a felsővel, amint hirtelen becsuktam a számat, hogy azt hittem, mindenki hallotta a zaját. Nyár - bikini? Bejgliháj? Néhány kiló leadása? Istenem, hát hol vagyok én ettől?  Iszonyúan szégyelltem magam, és ez nem ment ki a fejemből. Néhány nap múlva, a reggeli zuhanyzás és hosszas gondolkodás vettem egy nagy levegőt, és rááltam a mérlegre. Jézusom. Ennyire, most komolyan, ennyire? Mennyi idő ezt leadni? Számolgattam: kb. egy év. Hát ez lehetetlen, nekem ennyi kitartásom nincs, az tuti. Akkor bizony örökre kövér maradok, örökre szégyellni fogom magam, örökre kilóg a sejhajom a buszülésről, és a pasi, aki annyira tetszik, mindig mást fog hazakísérni, nem engem. Hol is van az ásó?

Néhány nap múlva, szintén a kollégákkal, kaját rendeltünk, méghozzá vacsorát, mert estig dolgoztunk. Meg nem tudom mondani, miért, de rántott sajt vagy pizza helyett ezúttal cézár salátát rendeltem. Kihozták, megettem, finom volt - és jóllaktam. Egy salátától! Hmm. Másnap reggel a közértben zsemle helyett puffasztott búzát vettem. Régi ismerős volt, régi - kivétel nélkül kudarcba fulladt - fogyókúrákból. De én csak azért vettem, mert éppen ezt kívántam meg - válaszoltam a miértet firtató kérdésekre a irodában. A többit már csak hozzágondoltam: mert én ugyan nem fogyókúrázom, nekem az nem megy, én azt nem tudom csinálni, mindig elcse...rontom, én kövér vagyok és kész! Tetszik, nem tetszik. Én nem tudok fogyókúrázni. Úgyse sikerül. Sose sikerül; a kudarcot meg még a kövérségnél is jobban gyűlölöm, tehát bele se kezdek, és mindenki jobban jár, főleg én.

Körülbelül 3 nap kellett, míg magamnak is bevallottam, hogy én bizony fogyni akarok; egy hét, mire a közelebbi ismerősöknek, családnak el mertem mondani, a többiek úgy emlékszem, szimplán észrevették rajtam a változást idővel. Utólag visszanézve két különbség volt a mostani fogyókúra és a régebbiek között. Az első, hogy nem féltem a kudarctól, hanem rettegtem. A második, hogy nem szerettem volna fogyni, hanem akartam. Vagy most fogyok le, vagy soha. Ezen kívül minden úgy ment, mint máskor, csak most tovább tartott. Persze az segített, hogy volt már rutinom, és hogy nem hittem a csodadiétákban, tehát nem kapkodtam módszerek után, a kalóriaszámolgatós módszer ismerős és működő dolog volt. Csak be kellett tartani a saját magam által felállított szabályokat.

Először cinikusan nevettem magamon, amiért parizeren élek sonkaszalámi helyett, diabetikus cukorkán csoki helyett, és erőszakkal vedelem a vizet meg az édesítőszeres teákat, este lefekvés előtt nem eszem semmit ha éhen halok akkor se, és egyáltalán. Mire ez a nagy felhajtás? Úgysem fog sikerülni.... de azért csináltam.

Az első öt kiló leadása után súlynaplót kezdtem vezetni, amire jó okom volt. Ugyanis egyszer lefogytam - főképp családi nyomásra - egy harmincast, de nem tudtam elfogadni a testem változását, nem láttam meg magamban a csinos(abb) nőt, nem hittem el, hogy ez tényleg megtörtént. Abban az évben, amikor a harminc kilót leadtam, keresztanyámtól egy szép is ezüstgyűrűt kaptam karácsonyra. Kinyitottam a dobozt, de nem tudtam örülni, mert az első gondolatom az volt, hogy ez a szép gyűrű tutira kicsi az én virsli ujjaimra. Úristen, de ciki, most mindenki látni fogja, milyen kövér vagyok. Fel se akartam próbálni, de erősködtek, hát megadtam magam. Jó volt a méret. Én nem voltam jó: nem tudtam elfogadni, hogy már nem vagyok kövér. Egy-két év alatt vissza is híztam kamatostul, amit akkor leadtam.

Ezúttal elkezdtem írni egy egyszerű kis naplót egy régi jegyzetfüzetbe: az aktuális napi dátum, az aktuális, reggel mért súlyom, és hogy ez a súly hány kiló fogyást eredményezett. Pofonegyszerű, mégis, a későbbiekben - amikor szintén előállt az a furcsa érzés, hogy én nem is fogytam, ugyanolyan kövér  vagyok mint voltam - rengeteget segített, hiszen ott volt minden, napról napra vezetve, csak elő kellett venni és belenézni. A kerek számokat mindig pirossal írtam be. És idővel el tudtam már fogadni a fogyást is, a testem változását is. Nagyon sokat segített ez a kis jegyzetelés abban, hogy most úgy érezzem, nem adom az elért eredményeimet semmiért.

Az első tíz kiló leadása után ünnepeltem - kajával! Jólesett benyomni az arcom mögé egy szelet csokit, de bűntudatom is volt. Na tessék, most, most fogom elbukni, mondtam magamban, már csokit eszek! Nem buktam el, folytattam tovább. Ugyanezt megcsináltam húsz kilónál, harmincnál és negyvennél is. Májusban egyszercsak nagyon megkívántam a milánói sertésbordát. Nevetve mondtam, nem baj, majd a szülinapomon kirúgok a hámból, és majd akkor! A szülinapom novemberben van, és én tényleg kivártam ezt az időt. Addigra úgy elszoktam a nehéz kajáktól, hogy másnap egész nap úgy éreztem, lehúz a gyomrom.

Mivel valamennyire mindig is túlsúlyos voltam, mióta csak élek, a sport nem igazán tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé, sőt. Nagyjából csak a tornaórákra emlékszem, amit egyetlen hozzám hasonlónak sem kell magyarázni - megaláztatás a köbön. Nem is szerettem meg úgy különösebben semmilyen mozgásformát. Így 30 felett, "vén fejjel" jöttem rá arra is, hogy mozogni márpedig jó! Erre is a magam módján jöttem rá: hazafelé tartva egy állásinterjúról valamiért kedvem támadt sétálni. Úgyhogy sétáltam, közben rádiót hallgattam az enyhe, napsütéses tél végi időben, és azon vettem észre magam, hogy mentem vagy 3 kilométert, és észre se vettem, ugyanis közben jól éreztem magam. Hű, hát ezt így is lehet? Nevetségesen hangozhat, de baromi büszke voltam magamra: majdnem három kilométert! Gyalog! De hiszen akkor én tudok sportolni!

Azóta, ha nem is minden nap, de sokszor gyaloglok: hol a hipermarketbe megyek valami apróságért gyalog (jó messze van tőlünk), hol a Duna-partra megyek le, és egy nagy kört megtéve jövök haza (megnézem a horgászokat meg a kacsákat a vízen), hol a szomszéd kerületbe gyalogolok át, és sokszor, ha munka után még menni kell valahová, akkor azt kötöm össze egy kis gyaloglással. Rájöttem, hogy nekem ez tökéletes sport, és tökéletes kikapcsolódás, ráadásul egy másfél órás intenzív gyaloglás után bizony a hátamról is csurog a víz. És közben jól érzem magam, egyáltalán nem szenvedek, legfeljebb kellemesen elfáradok.

Egy év elteltével és 48 kiló leadása után éreztem, hogy fáradok. A fogyás kezdett egyre keservesebbé válni, ugyanakkora súly leadásához egyre több erőfeszítésre volt szükség, és én is egyre inkább kívántam a "normális" ételeket. Heteket tipródtam, féltem nagyon, mert az eltelt egy év alatt sok mindenre rájöttem, többek között arra, hogy nekem sosem volt egészséges önképem. Mi lesz, ha abbahagyom a fogyást, és még mindig nem fogom magamat olyannak látni, amilyen vagyok? Visszahízom az egészet? Vagy még többet? Hogyan kell súlyt tartani? Hogyan kell normálisan, kiegyensúlyozottan étkezni? Csak úgy pattogtak a fejemben a gondolatok. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy aznap nem írom fel a reggeli mérlegelés eredményét a naplómba. Befejeztem. Viszont a következő két hétben még fogytam két kilót - ezzel megvolt a kereken 50! - annyira meg voltam ijedve a visszahízástól, hogy alig mertem enni.

A súlyomat hozzávetőlegesen azóta is tartom. Hozzávetőlegesen, mert 2 kilóval vagyok nehezebb, mint amikor befejeztem, tehát kb. másfél éve. Nem bánom, mert ez az első eset, hogy nem 20 kiló jött vissza. Ha egy kicsit elszalad velem a mérleg - mert enni továbbra is szeretek - akkor képes vagyok egy időre visszafogni magamat, amíg legalább nagyjából helyreáll az egyensúly. Bizonyos szempontból ez nem is fogyókúra volt, hanem a dietetikusok és belgyógyászok által annyira hangoztatott életmódváltás. Ma már sokkal jobban odafigyelek arra, mit kíván a szervezetem, és aszerint eszem több zöldséget, vagy több szénhidrátot. Mivel édesszájú vagyok, és ráadásul stresszevő (bánatháj! ugye ismerős?) a nassolás örök ellenségem marad, de azért fegyverszünetet kötöttünk.

Technikát javasolni, tippeket adni nem tudok. Aki fogyni akar, az fogyni fog, ha egyébként egészséges. Aki csak fogyni szeretne, az nem fog fogyni. Ezen áll vagy bukik minden. Aki akarja a fogyást, az magától is rá fog jönni, hogy mik azok a dolgok, amiket mellőzni kell a fogyás érdekében, a neten millió fogyiklub és módszer elérhető, csak választani kell. A fontos inkább az, hogy olyan módszert válasszon az ember, amitől nem szenved (annyira), amit személyes ízlésére tud szabni. Hiába kiáltják ki csodadiétának mondjuk azt, hogy egyél naponta kétszer brokkolit egyszer meg káposztát, ha valaki nem szereti a brokkolit meg a káposztát, akkor nem fog fogyni, mert abba fogja hagyni a fogyókúrát. Egy-két hetet még át lehet szenvedni, de hónapokat már nem, annak feltétlenül feladás a vége. Ha valaki a sós dolgokat preferálja, akkor sós dolgokat kell enni, ha édesszájú, mint én, akkor meg édeseket. Persze nem marokszámra a sós mogyorót és nem táblával a csokoládét, de meg lehet találni a módját annak, hogy mit mivel lehet helyettesíteni, hogy a lelkünk is megnyugodjon, és ne sóvárogjunk állandóan. Így is rengeteg kitartás kell hozzá. A múltkor egy direkt túlsúlyos betegekkel foglalkozó amerikai orvos mondta, hogy fogyni azért nehéz, mert enned kell ahhoz, hogy a szervezeted működjön, és a fogyókúra olyan, mintha egy függőségről úgy kéne lemondanod, hogy közben kapcsolatban maradsz a függőséged tárgyával. Azt hiszem, igaza volt.

Még mindig lenne miből fogynom, de belül úgy érzem, hogy azt a 2 plusz kilócskát leszámítva egészen elégedett vagyok az eredménnyel. Pedig nem vagyok se vékony, se "normális": molett vagyok. Olyan kis van-mit-fogni-rajta típus, de ezt már egyáltalán nem bánom, mert tudom azt is, hogy ennél sokkal vékonyabb már csak akkor lennék, ha ténylegesen sanyargatnám magam, azt meg nem akarom. Szeretek enni, mégsem vagyok kövér, és ez így jó.

Büszke

Nagyon büszke vagyok a férjemre, mert nagy segítségem az életmódváltásban, és azt hiszem a róla készült képek láttatni fogják, ő is mennyit alakult.
Régen....

Most....

Fogyiverseny jelentkezési határidő ma éjfél

A múltkor említettem itt a Nonó féle fogyiversenyt, aki elszánta magát, az ma éjfélig jelentkezhet.

A pontos feltételeket, részleteket megtaláljátok itt: versenyfelhívás.

Én úgy döntöttem, beszállok, ma reggel 91,6 kilóval mérlegeltem, meglátjuk, mire megyünk karácsonyig. :-) 

Tüni

Kicsit el vagyok tűnve, de kicsit összetorlódott az életem.
Van a tarsolyomban sok recept, amit azért kigondolgattam. Pl; a párolt almás újhagymás ricotta

Amiért jöttem, hogy nemsokára a Szt. Imre Kórház lipidológiai osztályán vendégszerepelek egy hétig.
Akarjátok-e, hogy napi bontásban bemutassam a napi 600-800 kcal-os étrendet.
Ha technikailag sikerül megoldani, akkor képekkel alátámasztva jönne a lipid cunami :0)))

Fogyiverseny Nonónál

Akit motivál a versenyhelyzet, az nevezzen be Noémi (Nonó) 5. fogyiversenyébe, ami szeptember 23-tól december 23-ig tart, garantáltan szuper nyereményekkel, támogatással, élénk közösségi élettel. Részleteket Nonó blogjában találtok:

http://www.nonoeletmod.blogspot.hu/2012/09/nonoeletmod-nagy-oszi-teli-atalakulas.html

Én erősen meditálok rajta, lehet, hogy kell valami lökésterápia, valahogy csökkent a lelkesedésem az utóbbi időben. :-S

Elveszve

Kicsit elvesztem az utóbbi időben, de visszatérek :0)
Az almazselémről is szerettem volna mesélni, a csökkent lelkesedésről, az épphogy súlytartásról, a tomboló hormonokról, és egyebekről.

Kezdem az almazselével. Biztosan nem vagyok vele egyedül, hogy néha úúúúúgy ennék valamit, 10* is kinyitom a hűtőt, és fél órával később sem találok benne semmit, amit  lelkifurka nélkül is megehetnék.
Ekkor született meg az almazselé gondolata: Egy fél almát apróra vágok 2,5 dl vízbe helyezem, 10 szem édesítővel a mikróba teszem  kb 3 percre, majd fogok egy kis tasakos tortazselét (mint a sütőpor olyan zacsiban kapható lidl) és hozzákeverem, újra 3-4 perc a mikróban. A tetejét beszórom kevés fahéjjal és irány a hűtő.  Pár óra alatt érik isteni zselés nasivá, de mivel ez nem azonnali hami, így előre kell gondolkodni.

A csökkent lelkesedés: A párommal együtt kezdtünk, ő mivel kevesebb súlyfelesleggel bírt, lefogyta a kitűzött célt, és most már csak súlyt tart. Nagyon sokkal egyszerűbb volt vele együtt, most kell kidolgoznom, az eddig nagyon kényelmes együtt stratégia helyett az önállót.
Tudom, hogy ez magyarázkodás, de valóban én is átcsúsztam, a csak súlyt tartok tendenciába. Nem tudom most magammal szemben azt a régebbi szigort betartani. Egyszerűen nem megy. :( Nagyon elszomorít és szorongóvá tesz, de akkor sem.

Hetekig nem tudtam a súlyomat normálisan mérni, a hormonok, a műtét, ödéma, fekvés, azt hittem biztosan sokat híztam, de szerencsére nem. A valós súlyommal még most sem vagyok egészen tisztában, de pár nap és végre szembesülhetek a tényekkel.

Mozgás: Újra elkezdtem intenzívebben mozogni, na ez nálam a sok km biciklizés és a Nordic Walking.
Más mozgásformákat egyszerűen nem tudok élvezni, ez a kettő viszont teljesen kikapcsol.
Tegnap viszont lezuhantam a lépcsőn, és térdre estem. Kicsit megijedtem, hogy azért relatíve friss műtöttként ekkorát zakózni, mekkora szerencse?
De hála az égnek egy bal merev térd lett csak az eredmény, így pár nap és újra mobil leszek.  A hónap végén találkozom a blogíró társakkal, remélem addig és utána is a lelkesedésem visszatér, és újra le tudok menni 1200 kcal alá.. a mostani 1500-1800 kcal-ról.

Ha

Így esik kétségbe a szénhidrát, amiért nem eszed meg :0)))

Idő

Kaptam még két hét szabit a műtétig, így visszavándorlok addig a blog életébe.
Ma nagy dolog történt, vettem fürdőruhát..én, igen én.
Gyönyörű, kék, és nagyon olcsó.
A héten már használatba is veszem, és elmegyek a családdal strandolni. Fura dolog ez, egy kövér embernek.
Nagyon régen nem voltam fürdőruhában, és talán tini koromban vállaltam be a helyi strandot..
Most sem leszek egy matyóhímzés benne 104 kilósan, de kb nem érdekel. Az esztétikai sokkért majd egyesével kérek elnézést :0)))

:)

Kicsit le vagyok állva, súlyom tartom, +/- fél kg, de elég volt a tunyulásból, visszatérek a ringbe. Reggeli: 2 mini bagett Ebéd: rakott krumpli 15 dkg uzsi: eper Vacsi: Puffasztott rizs, sonka, paradicsom

Május 29.

R: fél zsemle, light kockasajt, párizsi, mustár (én gyakran vaj, vagy margarin helyett ezzel kenem meg a kenyeret, zsemlét).
T: -
E: tökmagos zsemle, 1 pár pulykavirsli, torma, paradicsom.
U: nyers zöldborsó
V: zsemle, light párizsi és sajt, zöldségek.

Összesen: 1186 kcal.

Nem tudom, hogy egy lazára vett nap "eredménye" hány nap múlva látszik a mérlegen, minden esetre ma pont annyi voltam, mint tegnap, pedig a "bűneim" közt szerepelt egy közepes adag, zsírral készült vörösboros marhapörkölt, nokedlivel, és sok-sok sajtos rúd. Súlyosbító tényezőként ez utóbbit én sütöttem. :-O

Viszont. Újra tudom viselni a gyűrűimet, ennek roppant mód örülök. Valamint hamarosan új fehérnemű után kell néznem, a mostani cicifixeket már a legbelsőbe tudom kapcsolni...

Látvány

A hétvégén ballagáson voltam, ahol a rokonok serege vette észre, hogy fogytam.
-Jééé te fogytál?
-Te fogytál!
-Teee, jól nézel ki!
-Ó sokkal kisebb a .egged!

A következő etap, mikor kicsodálkozták magukat:
-hogy csináltad?
-mit eszel?
-miért?
-éhezel?
-írd már le, hogy csinálod?
-küld el öcsinek is, ő is kövér.

Komolyan tisztára élveztem, ó én sekélyes :0)))
Billegtem a 46-os isteni szabású nadrágomban, magassarkú papucskámban és élveztem minden percét, hogy dicsérgetnek.
*fújj, fújjj*

Nyári ruhatár

Zsuzsin felbuzdulva és a ránk rontott nyár miatt is, gyorsan felülvizsgáltam a szekrényem tartalmát. A tavaly érintetlenül maradt nyári nadrágok mindegyike tökéletesen hordható most. Van közte 52-es, de 50-es méretű is. Egy maradt még, ami túl passzentos, de azt utoljára négy éve tudtam felvenni, a mostanihoz képest -15 kilónál. És az ITT megénekelt fekete kosztümnadrágomban is le tudok már ülni... :-O

Felsők terén nem állok ilyen jól, bár ott is voltak meglepik ("jééé, be tudom gombolni"). Többségük CundA, vagy Reni, műszálasak, kicsit sztreccsesek, merevek, borzasztóak (és mind idősebb öt évesnél)..., és úgy látszik, a hátamról, karomról még nem sikerült leadni. Szóval ezt a nyarat lenyomom a jól bevált pamut trikóimban, olyanok, amilyenek, cserébe kényelmesek, szerencse, hogy nem nagyon kell hivatalos helyen megjelennem. 

Anomália

Híztam.. 80dkg-ot. Tettem érte, napokig nem tartottam az 1200 kalóriát.
Tegnap próbaképp, hogy még jobban szégyelljem magam, felvettem a motivációs farmerem, és nem rámjött az ebadta..a gomb a cipzár minden..persze bukfencezni nem kell benne, és brékelni sem, de tegnap este abba mentem egy rendezvényre. Ezt csak a kazonok tehették..segítséget kell kérnem  Kathryn Janeway kapitánytól.

A nadrág

Szokásom az aldiban, ruhát, cipőt, zoknit, ilyesmit venni.
Ma szembetalálkoztam egy nagyon, de nagyon szuper akciós farmerrel..tudom van akinek ez elképzelhetetlen, de nekem bejönnek a hard diszkontos motyók.
Na, ez a farmer 46-os. Nézegettem, nézegettem, barátkoztunk, beszélgettünk.
- Jó leszel?
- Rám jössz?
- Jól nézel ki, fel foglak otthon rángatni.
- Gyere velem.
- Jött.


Itthon felküzdöttem, de a hasamon nem és nem ért össze, hiányzik kb 3cm.
Nagyon, nagyon küzdeni fogok, hogy jó legyen rám. El sem tettem, kint hagytam, hogy lássam...
Ha beleértem, fotózom (húúúú, ezt most nagyon megígértem)