A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Betegség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Betegség. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. március 28., vasárnap

40 felett

43 éves vagyok. Mintha lejárt volna a garanciám, és sorra jönnek a mindenféle nyűgök. Persze nem tudom eldönteni, a korom, a sokáig vitt extrém túlsúlyom vagy mégis mi az erősebb hatás. Mindenesetre olyan, mintha mindig történne valami, kiderülne valami új.

Augusztusban kiderült, hogy IGT-m van. Ami már rosszabb, mint az IR, hiszen az inzulin már nem képes helyre rángatni a cukrot étkezés után.

A futáskor felmerült, hogy a pulzusom nem túl magas-e terhelésre. Novemberben végignyomtam egy teljes kardiológiai kivizsgálást. Minden ok. Volt. Most a covid után újabb kör kezdődik kedden. Illetve kérdés, mi lesz. Újabb kör? Vagy hogyan tovább?

A vállamon volt egy pici pukli. Persze belobbant. Fáj. Elmentem bőrgyógyászhoz, aki szerint egy ciszta, és megpróbálta kinyomni, de nem ment (én meg majdnem bepisiltem a fájdalomtól). Kaptam antibiotikumot szájon át meg krémet, hogy lehúzza a gyulladást. Ha nem sikerül, akkor sebészet és felvágják. Na, ettől a mondattól beszartam. De nem akar javulni :(

Előjött ez a lábfájdalom. A bal lábam külső talpélénél. December óta folyamatos kezelés alatt van. És mintha mindig valami új dolog derülne ki. Értem én, hogy valahol mélyen van egy ok, és ki tudja, mióta van jelen az életemben az az ok, amire kompenzáltam a mozgásomban, majd a sok gyaloglás, futás talán még inkább rontott az állapoton.

Azt már tudom, hogy nincs fáradásos törés a lábfejemben. Az inak, csontok a helyükön. A vádlim alakul. Most kiderült, hogy ferde a medencém. Holnap röntgen, hogy egyforma hosszúak-e a combcsontjaim.


2021. március 1., hétfő

február

Zűrös és mozgalmas hónapon vagyok túl. Egyrészt mivel elértem az álomsúlyom január végén, így hónap közepén elkezdtem megemelni a bevitt kalóriákat, másrészt szintén a hónap közepén utolért a covid, és bár nem voltam hosszan rosszul, küzdök még.

Mozgás:
A hónap első felében futottam 3-szor
Tornáztam Szilvivel 3-szor
Sétáltam 2-szer
Pihenőnapot tartottam 7-szer.
Majd kényszerpihenőn voltam 13 napon.

Étkezés:
A hónap első felében még 1200-1300 kcal volt a cél (mostanában erősen elcsúszva az 1300 kcal irányába)
1300 alatt: 7
1300-1500: 1
Elszállt 1500 fölé: 3-szor

A hónap második felében 1250-1350 kcal volt a cél (erősen az 1350 környékére csúsztatva)
1350 kcal alatt 13
1350-1500: 1
1500 felett: 3

Tehát összességében 20-szor tartottam a tervet, 2-szer picit csúsztam túl, és 6-szor nagyon. A 6 kicsit sok, de érzésre még többnek tűnt.

Krém: na, ebben legalább nem volt változás a hónap folyamán.
Csak arcot kentem be 1-szer
Csak kezet 3-szor
Mindkettőt 24-szer.
Ezzel a résszel elégedett vagyok.

Összességében nagyon hiányzik a mozgás. Bármilyen mozgás. Mióta kényszerpihenőre vagyok ítélve még a 300 lépést sem értem el általában. Mennék futni nagyon, de az még nagyon messze van. Először a vérnyomásomat kell olyan állapotba hozni, hogy neki merjek vágni az önálló sétának. Úgyhogy azt hiszem, egy nyújtásba becsatlakozással fogok kezdeni.

2020. szeptember 13., vasárnap

Magad uram

4 éve nem voltam kontrollon az endokrinológusnál. Eleinte merő lustaság és linkség volt, majd mikor már mentem volna, kiderült, hogy már nem dolgozik abban a kórházban TB alapon, ahova jártam hozzá, csak magánban van, a város másik végén és alkalmanként 35 ezerért... 

Most augusztusban lett egy terheléses cukor vérképem egy hozzám közel álló dokitól, de itt ez a covid is, meg valahogy azt érzem, ő sem tekint igazából sajátjának. A vérképet elérem az ügyfélkapummal, szóval tudom, milyen. Hát nem az igazi. Az egy dolog, hogy a vasam elveszett tavaly, és most már minden egyéb következménye is van, de a terhelésem sem jó.

Cukor:
0' 4,3
60' 13,2
120' 8,3
180' 5,1

Inzulin:
0' 2
60' 25,5
120' 15,3
180' 4,1

 Mivel nem történt semmi haladás a megbeszélés irányába, így úgy döntöttem, nekiugrom én, hogy szigorúbbá tegyem cukorszempontból a diétámat. Ami bizony kalória szempontból lazább lesz, de kiegyensúlyozottabb. Muszáj, mert metformint már most is a maximális adagban szedem, nem óhajtok inzulinos lenni.

Tegnap a korábbi étkezési sémám mentén végigmértem a cukromat (mázli, hogy van itthon vércukormérő). A főétkezések előtt, 60 perc múlva és 120 perc múlva. Megijesztett. Jön a szigor.

Reggeli: 0' 5,4; 60' 7,9; 120' 5,6
Ebéd: 0' 4,4; 60' 4,6; 120' 5,2
Vacsora: 0' 5,2; 60' 8,0; 120' 6,6

Eddig úgy ettem, hogy reggeli 250-300kcal, ebéd 450-500kcal, uzsonna 100kcal, vacsora 250-300kcal, és nyomtam még este egy 100-150kcal-s jutalom csokit. Így nagyon a nap második felében volt mind a szénhidrát (bár arra kevésbé figyeltem), mind a kalória. Ennek mostantól vége.

A terv:
Reggeli: 250-300 kcal és 30-35g ch
Tízórai: 100 kcal és 10-15g ch
Ebéd: 450-500 kcal és 40-50g ch
Uzsonna: 100 kcal és 10-15g ch
Vacsora: 250-300 kcal és 30-35g ch
Ez összesen max 1300 kcal, ahogy eddig is volt. Mivel az utolsó étkezésemnél már látom, hogy állok aznap, könnyen nyomok rá még kalóriát szénhidrát mentesen például sajt formájában. Szóval ott tudok korrigálni, nehogy 1200kcal alá menjek. A szénhidrát 120-150g naponta. Nem hangzik rosszul.

1 hét ilyen étkezés után újra nyomok egy mérős napot, és meglátjuk, kell-e pótvacsorát beiktatnom vagy valahogy kell-e korrigálnom a dolgokat.

2013. január 24., csütörtök

Murphy

Hát így van ez. Most, hogy eldöntöttem, összekapom magam, délutánra kitört rajtam a torokfájós-köhögős-taknyolós kórság. Iszom a neocitránt, eszem a strepsilst, mind-mind tele fincsi cukorral... :-O