2019. december 30-án tettem néhány fogadalmat. A mozgásról, az étkezésről, krémezésről. Ezen a napon sétálás közben egyszercsak azon kaptam magam, hogy a Ringló utcán sétálok, csökkennek a házszámok, és én pont a 103-as előtt állok, a súlyom pedig 102,7kg. Elbúcsúztattam mindkettőt, és azóta a heti mérlegelős napon, amikor a súlyomat rögzítem, elzarándokolok a megfelelő házig.
Miért fontos ez? Mert ma a 83-as ház vár rám, és bár rettentően zűrös napom van, a séta nem maradhatott el.
Ez volt az első cél. A hosszú távú cél az, hogy ne menjen többet fel a súlyom. Ezt szeretném tartani.
És van egy álmom, a 75kg. Azért álom, mert nem minden áron akarom. Több dolog is gátolhatja ezt az álmot, de a legfontosabb az a bőröm. Most 67kg-val vagyok könnyebb, mint 10 évvel ezelőtt. Ez a 67kg fogyás nyomokat hagyott a testemen. Nem tragikus a helyzet, és nem is lesz emiatt plasztikám, de a következő 8kg-t is bírni fogja vajon? Nem tudhatom. Egyszer már elengedtem ezt a kérdést, mert akkor az arcom 80kg alatt hirtelen a saját nagymamámmá tett.
Szóval most megyek tovább, majd meglátjuk, merre meddig.
A futás marad, a mozgás marad, a heti házszámlátogatós séta is marad.
