Merre tovább?

Keresem az utamat, keresek bármit, ami irányt mutat. Egyelőre nem találom.

Volt egy célom. Legutóbb az, hogy visszafogyjak 85kg alá. Aztán volt egy álmom. 2 hete beteljesült az álmom azzal, hogy 75kg lettem. Azóta oda a fegyelmezettség. Céltalanul keringek.

Mert mi is a célom?  Az ÉN célom.

Az én célom vajon az, hogy a 75kg tartsam? Vagy csak a környezetem nyomja rám ezt az elvárást?

Célom befogyni az ideális súly tartományba BMI szerint? És ha oda befogyok, akkor már elégnek fogom tartani? Vagy csak most erre vinne a lendület?

Vagy hogyan tovább? Mi a cél? És mi lehet jó jutalom hozzá?

Mozgásügyileg egyértelműen célom újra elérni az 5 km fájdalommentes lefutását záróbusztempónál gyorsabban, de a jelenlegi hideg lemotivál ezügyben is. Nehezen indulok neki. Ismét bele kell szerkesztenem a napjaimba a futásaimat, csak nehéz, mikor időm lenne, az aszfalthoz fagyok, mikor szép az idő, nem érek rá...

Eddig azt gondoltam, hogy a súlytartás a cél napi kalóriaemeléssel, de ha ennyire nem megy, akkor biztos, hogy jó célt tűztem ki? Vagy csak ellenem dolgozik jelenleg az időjárás is és a fázás miatt vágyom állandóan még és még szénhidrátra?

Volt jutalomnak kitűzve például egy szövet kabát. Egyrészt mekkorában vegyem meg, ha azt sem tudom, mit akarok a súlyommal, másrészt ebben a pestises időszakban hova venném fel??

Oké, tegyük fel, megtalálom a célt. Mit tűzzek ki jutalomként? Nem kéne ételnek lennie, mert hát na :D Nem lehet menni sehova, úgyhogy ez is kilőve. Ruhadarab jelenleg nem motivál...

Tapasztalatok

24-e óta nem ettem húst. Állati eredetű még mindig a collagénem és ha cortadot iszom, akkor a kapszulában lévő tejpor van. Nem mondom, hogy tuti nem ettem másban is, de tudatosan biztosan nem. 

A napi zsírbevitelemet igyekszem 30 g alatt tartani, mert erre van szükség a szénhidrátanyagcserém javításához. Egyébként megdöbbentően jól bírom a húsmentességet. A tejterméktől tartottam, de egyelőre nem hiányzik. Nem mondom, hogy sosem fogok megőrülni pl sajtért, de most köszönöm jól vagyok :)

Elsődlegesen a feldolgozottságmentesség a cél, de ez is hullámzik nálam. A mai ebédemben például van tofu virsli. Nem tökéletes megoldás, de sokat lendít az elkészítésen és az átálláson.

Maga a főzés nem vészes. Oké, nagy mázlim, hogy 1 éve kitaláltuk, hogy főzés lesz a családnak, így a rutinom nagyságrendekkel nagyobb, mint 1 évvel ezelőtt, amikor lényegében kezdő háziasszony voltam.

Egyrészt vakon megfőzök nekik szinte mindent. Ha bele is kell kóstolnom az ebédjükbe, max a levébe eszem bele, a húsba nem. Eddig nem panaszkodtak. A fűszerekhez meg sokkal rutinosabban nyúlok, mint korábban, és mivel az a tapasztalatom, hogy a fűszerezésen múlik minden, így ez életmentő :)

Nagyon érdekes felismerés volt, hogy mennyire sokat kell ennem ahhoz, hogy meglegyen a megfelelő kalóriabevitelem. Régen éreztem olyat, hogy pukkadásig ehetem magam bűntetlenül.

Terv: elsősorban a teljesértékűségre hajtani. Ha ez valamiért nem jön össze (zabálhatnék, vendégség, akármi), akkor elsősorban a vegánság felé lengek ki, és maximum a vegetáriánusságig. Szóval, ha úgy alakul, akkor egy tojást és/vagy tejterméket tartalmazó süti jöhet szóba maximum, húsos semmiképpen.

A cukor értékeim jók, én fizikailag jól érzem magam, van energiám... 

És a környezetem? A családom elfogadó. A középső gyerekemmel húzzuk egymást poénkodva, hogy ő hippiként emleget engem, én dögevőként őt, és pont nem okoz ez egyikünknek sem problémát :)

A tágabb környezetem: hullámzó. Van aki nem is tud róla, mert nincs rajta mit tudni igazából. A szűk baráti köröm, akiket érinthet, ők tudják. Van akinek az az alaphozzállása, hogy amíg őt nem kényszerítem bármire, és nem kezdem el győzködni (nem szoktam), addig azt eszem és azt nem, amit akarok. És van aki a részletek nélkül támad, beszól és zsarol. Fáj, hogy nem feltételezi rólam azt a felelősséget, hogy képes vagyok felelősen dönteni arról, mi lehet jó nekem és mi nem.

TÉNÉ vagy sem?

Dilemma van. Áttérni vagy nem áttérni?

TÉNÉ, azaz teljes értékű növényi étrend. Alapvetően vegán étrend, minimalizált zsírtartalommal, hozzáadott cukormentesen és finomlisztmentesen. Van sorvezető, hogy a kiegyensúlyozott, egészséges élethez miket kell megenni egy nap folyamán (mennyi hüvelyest, salátát, gyümölcsöt, gabonát stb). 

Mi szól mellette? Egy rakás dolog.

1. Azt ígéri, hogy rendezi a vércukorszintet és a testsúlyt. Nekem pont erre a kettőre lenne a leginkább szükségem.

2. Kutatásokkal alátámasztva azt állítják, hogy korlátlan mennyiségben ehető gyümölcs a nélkül, hogy hízást vagy vércukor problémát okozna. Elmondani nem tudom, mennyire vágynék valami ilyesmire.

3. A Föld szempontjából a növényevés hosszú távon fenntarthatóbb.

4. Azt érzem, ezzel elhagyhatnám az állandó méricskélést.

És mi szól ellene? Egyértelmű ellenérvem nincs, de van több bizonytalanság bennem.

1. A család továbbra is mindenevő lenne, és én főzök rájuk. Ilyenkor az ember vakon (azaz kóstolás nélkül) főz?

2. Hogy lehet megoldani egy vendégségbe menetelt? Az ember viszi magával az ételét? Vagy nem eszik?

3. Mi a helyzet az éttermekkel? Már a vegetáriánus menü is kimerül a rántott sajt-rántott gomba kombinációban, ami egyik sem TÉNÉ.

És vannak félelmek.

1. A mostani diétámnál tiltólistás a banán, a szőlő, a dinnye, a mindenféle aszalványok, és a normál gyümölcsöket is korlátozott mennyiségben és időben lehet enni. Ebben teljesen ellentmond a mostani, általam tartott diétának.

2. Mi lesz a családi nyaralásokkal, ahol naponta egyszer valami étteremben intézzük a melegételfogyasztásunkat?Hiába mehet korlátlanul, azért 1 hétig nem szeretnék nyers zöldségen és gyümölcsön élni.

3. A család. A nekik főzés. A kétfelé főzés nem gond, most is ezt csinálom.

A gyümölcsök korlátlan fogyasztása olyan szinten ellentmond a jelenlegi étrendemnek, hogy félek tőle. Most jól működöm. Nem mondom, hogy nem zavarnak a korlátok, de a vércukraim rendben vannak, nincs kajakóma stb. Itt nagyon vonz a korlátlanság. De én szeretem a húst meg a tejtermékeket.

Azt érzem, hogy ha belevágok, nem lesz jobb a helyzet csak akkor, ha teljesen váltok. Az átmeneti időszakban még keményebb lenne a korlátozás mindenféle dolgokban, mint akár most, akár a TÉNÉ-vel. Azt hiszem, egyelőre csak kipróbálok egy-két receptet, megnézem, hogy reagálok a hüvelyesekre, és ezt a témát elnapolom egy időre.

Mérleg és gátlások

Nem értem. Tényleg nem.

Július 31-én pénteken 83kg-t mutatott, majd elutaztam a hétvégére. Kilengtem, ez nem kérdés, de az, hogy augusztus 3-án hétfőn 89kg-t mutatott, az nagyon durva. És oké, nagyrészt víz, meg nem úgy jutottam el wc-re stb. De ma már augusztus 5. szerda van, és még mindig 87,8-at mutat. És tudom, hogy víz még mindig van bennem, érzem (vasárnap este le tudtam venni a gyűrűmet, most nem). De ennyi tuti nem. Na, újabb kihívás, újra 85kg alá menni.

És persze közben tudom, hogy baromira nem kéne mérlegre állnom ilyen gyakran.

Újra meg újra rá kell jönnöm, hogy elképesztő gátlások vannak bennem. Durvábbak, mint korábban voltak.

Itt volt például ez a szombati tókör futás. Lelkileg készültem rá, hogy 2 lánnyal körbefutjuk. Aztán változott a felállás, és az egyikük nem jött, de jött helyette más. Volt egy fél mondata, amit ugyan abszolút nem bántásnak szánt, de mégis olyan szintű ellenállást váltott ki belőlem, amiért azt éreztem, hogy előtte képtelen vagyok futni. Képtelen vagyok kiadni a gyenge pontomat. Mert ez nem megy tökéletesen. Nem tudom jól csinálni.

Valahogy mostanában szélsőségesen alakultam. Vagy teljesen kiadom magam valakinek, vagy egyáltalán nem. A gyenge pontjaimat abszolút nem adom ki nemcsak idegennek, hanem tőlem picit is távolabb állónak sem. És ez döbbenetes számomra is.

Ott volt az a lány a tókörnél, volt egy szerencsétlen félmondata, és nemcsak hogy nem futottam velük, de még sírva is fakadtam, amint egyedül maradtam.

Az egészben a legijesztőbb számomra az, hogy ma sem voltam képes elindulni. A mérleg is bánt, a gátszakadásaim is zavarnak. És tudom, hogy mindez bennem van, de simán csapkodok is magam körül ilyenkor. A családom és a barátaim meg hősök.

március

Újabb hónap vége, újabb számvetés.

Súly: 2,7kg mínusz a hónapban (95,1-ről 92,4-re mentem márciusban). Ez ideális tempó hosszú távra, de persze türelmetlen vagyok, és szeretnék pikk-pakk 83kg lenni :D

Mozgás: zumbáztam 3-szor, futottam teremben 5-ször, futottam utcán 15-ször, mozogtam mástfajtát 1-szer, és pihenőnapot tartottam 9-szer. Igen, ez összességében több, mint 31. Volt olyan napom, amikor több mozgás is összejött.
Futás és gyaloglás: 3x3 perc futással kezdtem a hónapot, most 2x7 percnél tartok. Összesen 103,15km-t tettem a cipőimbe márciusban.

Étkezés: 31 nap alatt 28-szor 1300kcal alatt sikerült maradnom. 2-szer 1500-ig lengetem ki maximum, és volt 1 nap, amikor elszálltam 1800 fölé. Mivel 14-dike óta étkezésileg folyamatos hétvége van a családommal, így ezt kifejezetten jó eredménynek tartom.

Krém: csak a kezem 12 napon, kéz és arc 18 napon, egyik sem 1 napon. Érzésre durvábbra készültem. Arcban még fejlődnöm kell, de ez az állandóan gumikesztyű, meg fertőtlenítés miatt nagyon száraz a kezem.

A hónapban volt egy sütis gátszakadásom. Végül megálltam 1800kcal-nál a nap végén. Ez már fejlődés. A többi napon kontrolláltam a dolgaimat, még ha éhes is voltam egész nap vagy csak egész egyszerűen ehetnékem volt.

Életmódváltás

Most ezt a szót használja mindenki a fogyókúrára. Igen, tényleg az lenne az ideális, ha teljesen felrúgnánk azokat az étkezési szokásainkat - hiszen attól híztunk meg -, és az új, egészséges étrend lenne az, amit onnantól követünk, DE és itt jönnek azok a dolgok, amik be tudnak tenni az ember elhatározásának.

A következőkben magamról tudok nyilatkozni, ami nálam nehezítő körülmény.

1. Működik az életmódváltás, ha előre tervezek. Este igyekszem végiggondolni, mi várható másnap, melyik étkezés hol fog érni, és mit fogok rá enni. Ugyanis menet közben enni valamit, az 90%-ban gyorsan felszívódó szénhidrát magas kalóriatartalommal.

2. Van egy szénhidrátfüggésem, ami stresszben mindent felülír. Ez egy olyan szintű  függőség, mint például az alkohol vagy a nikotin (majd írok erről is később).

Én 2010 novemberében vágtam bele egy életmódváltásba. 2-3 év alatt lefogytam 65kg-t, beköltözött az életembe a rendszeres mozgás (heti legalább 2-3 sport). Tartottam is a súlyomat egészen 2018-ig, amikor is megborultam lelkileg, és mindent felülírt a szénhidrátfüggésem, valamint nem volt erőm az előre tervezésre sem. Ez egyenes út volt kilók visszamászásához. Az év végét 15kg plusszal zártam. Majd 2019. júniusában letettem a cigit, és bár próbálkoztam, 3-4 naponta mindent elsöprően győzött a szénhidrátfüggőség, és amit értem, felzabáltam. Eredmény december 30-ára 102,7kg, azaz +20kg. Ismét felvettem a kesztyűt, és tudom, hogy én fogok győzni.

Na, ilyen múlttal a hátam mögött azt gondolom, van képem arról, mennyire egyszerű vagy nem egyszerű az életmódváltás. Az elmúlt időszakban sokat olvastam róla másoktól, és újra meg újra megdöbbenek mások önbizalmán. Mikor valaki a fogyásos fázisban beszél arról, hogy ez milyen egyszerű, és mennyire béna az ember, aki nem képes a teljes, botlás nélküli életmódváltásra. Sőt, van aki továbbmegy, szintén a fogyásos fázisban már életmód csomagokat árul, és vállalja emberek támogatását természetesen pénzért. Abban a fázisban, amikor még igazán nem is lehet fogalma arról, hogy hosszú távon ő maga megbotlik-e vagy sem? A fogyós fázisban még van cél, még van motíváció... és utána? Én pont itt bicsaklottam meg. De ha még sosem csinálta, nem tanulta, hogy meri ezt felvállalni, lehúzni másokat, és mások életével játszani????  Döbbenet.

A lónak a túloldala

Ha az ember egy adott diétát követ, hajlamos arra, hogy egy idő után ránézésre tudja, hogy miben hány kalória van. Ez alapvetően igaz is, DE


Mindkét irányba képes vagyok csalni...

Hiába írják rá a zacskókra, hogy mennyi az adag, ha az adag mérete nem egyértelmű. Mai történés: mirelit húsból a zacskó szerint az egy adag 125g, de az nem derült ki, ez hány darab. Én 3-at ettem, de ez csak 65g, ami azért nagyon nem mindegy. Nem akarok alá sem enni az 1200kcal-nak, mert nem kellene, hogy lelassuljon az anyagcserém.
A másik irány, amikor olyan rozskenyeret ettem, amiből az "adag" 1,5 szelet volt. Szépen lassan elcsúsztam a 2 szeletig, de elhittem, hogy tartom a mennyiségeket, majd rájöttem a mérés után, hogy nem véletlenül nem fogytam, ha mindenhol elcsalok 50-100kcal-át, az nagyon gyorsan lesz egy nap alatt 500.

Éhség

Éhes vagyok. 3 napja éhes vagyok. Mindig. Az sem segít, ha eszem. Egyelőre sikerült kitartanom, és nem kezdtem el zabálni kb mindent. Tudom, hogy az agyam csap be igazából, mert nem hasból vagyok éhes, hanem agyból. Ez egy újabb kihívás, de legyőzöm ezt is. Addig időnként kicsit hisztizem. Kitartást a családomnak! :)

Lelkesedés

Futásnak hívom, miközben még mindig csak 5x2 percet futok 8km/h-val (szabadban futóknál ez 7:30-as km), amit mindenhol kocogásként számolnak. De arra már elég lenne egy versenyen, hogy ne vegyen fel a záróbusz.

Ez az idő és sebesség azt jelenti, hogy már lefutok 1,33km-t. Oké, még 5 részletben, de azért ez már összességében is több, mint amennyire valaha képes voltam.

És akkor ott van bennem a dilemma: terem vagy terep?

Érvek és ellenérvek:

A futópad egyenletes sebességet ad, terepen tartok tőle, hogy már belassítottam volna a vége előtt.
Amíg néhány percenként váltok, addig a futópad segít abban, hogy kiírja az időt, és nem kell állandóan az órámat lesnem a csuklómon, vagy a telefonomat elővenni állandóan
Terem előnye még az állandó hőmérséklet is, és az esőmentesség.
De vágyom ki a napsütésbe, a saját lendületbe. A futópadon én állítom be a meredekséget is, szóval egyelőre teljesen síkon futok. Ez kint nem lenne adott.
A terem nyitvatartása korlátozott. Hétvégén pl 8-kor nyit, pedig volt már olyan, hogy mentem volna lényegesen előbb is. A terep időfüggetlen.
A termet biztonságosabbnak érzem. Nincs kutya, vagy egyéb állat, és várhatóan ember sem fog megtámadni a teremben, utcán meg bármi megtörténhet.
A teremben még mindig vannak gátlásaim. Az utcán úgy érzem, senki nem lát, úgy nézek ki, ahogy akarok.

Reggel járok futni, tuti így lesz majd terepen is. Terepnek hívom, pedig én biztosan nem megyek egyedül erdőbe (társasággal se nagyon).

Most azt gondolom, hogy egész évben életem része lesz a terem, de időnként biztosan kimegyek majd futni csak úgy is, de hogy melyik lesz a fő helyszín, azt nem tudom.

Diétás oktatás

Nem, nem voltam most diétás oktatáson, de sok-sok évvel ezelőtt, a diétám korábbi szakaszában (nem az elején, nem is értem, miért nem akkor) voltam diétás oktatáson (dietetikusnál többször is). Ezen a fejtágításon mindig azt mondják, hogy  a főzeléket önmagával sűrítse az ember. Ez nagyon jól hangzik elméletben, de én akkor nem tudok arra az étkezésre megfelelő mennyiségű szénhidrátot bevinni.

Nézzünk konkrét példát. A mai ebédem tökfőzelék:

Az alap recept nálam:
1 evőkanál olaj
1 kis fej vöröshagyma
1kg gyalult tök
1 kis pohár sovány tejföl
1 evőkanál liszt
Ez összesen 570kcal, 53g szénhidráttal, de ennek csak a harmadát eszem meg egy alkalommal.
Úgy egy tányérban már csak harmad ennyi van, ami 18g szénhidrát és 190kcal. Akármit is eszem mellé feltétként, nehezen tudom elérni az 50g szénhidrátot és az 500kcal-át.

Ha kihagynám belőle a tejfölt és a lisztet, akkor 320kcal lenne összesen, ami egy tányérra vetítve 106kcal, az ízéről ne is beszéljünk.

Így nincs lelkiismeretfurdalásom, hgoy hagyományos módon eszem a tökfőzeléket.

Tervek és célok

Célokra szükségem van, különben elengedem magam. Szükséges hosszútávú és rövidtávú cél is.
Most rövidtávú célom például, hogy 95kg alatt legyen a súlyom, hosszútávú pedig, hogy ismét 83kg környékén mozogjak.
E mellett hosszútávú célom az is, hogy képes legyek 5km-t lefutni. Na, és itt jött be az, amire nagyon hajlamos vagyok, az előrerohanás. Haloványan a távoli jövőben felmerült, hgoy esetleg majd egyszer benevezek egy futóversenyre, és ott fussam le az 5km-t. Persze, hogy már most utánanéztem ezeknek. Hogy miért? Fogalmam nincs. És jött a sokk. Tudtam, hogy van szintidő, és ha az alatt futsz, akkor nem tudsz beérni, de mikor rákerestem, és ezt találtam:

• 5 km-en 43 perc (nettó idő, az utolsó elrajtoló rajtidejéhez igazodva).
  

A mezőnyt egyenletes, 8:30 perc/km-es tempóban záróbusz követi. Akit utolér, a buszra köteles felszállni, a célterületre nem léphet be.

Na, ez sokkolt. Iskolásként is mindig az volt, hogy bár lefutottam a távokat (sosem voltam felmentett, pedig erőteljes túlsúlyom volt már akkor is), de sosem értem el a megfelelő szintidőt, és megkaptam az 1-esemet. Na, ilyen érzést soha többet nem akarok! Úgyhogy verseny elengedve.

Motiváció

Ez az egész fogyókúra dolog egy nagy önismereti tréning. 10 éve vagyok benne, ugyanis 2010 novemberében jött a kattanásom, hogy le kell fogynom.

Hogy miért pont akkor? Akkor jött belül a kattanás, hogy nincs tovább, pedig a túlsúlyom már sok-sok éve adott volt addigra, de amíg nem éreztem belülről a késztetést a fogyásra, hiába volt minden.
A kívülről jövő zaklatás a súlyommal (szerencsés vagyok, keveset kaptam) mindig csak azt érték el, hogy homokba dugjam a fejem. Gondoltam, ha nem állok mérlegre, nem létezik a probléma. Az eredmény: 2010. novemberére 150kg lettem.

Ami igazán fontos, hogy felismertem, mi tud engem motiválni, mi tud hajtani a kinézett úton.
Tudom magamról, hogy szükségem van arra, hogy legyen célom, és az tényleg az én célom legyen. A célhoz a jutalom is tartozik. Szükségem van arra, hogy tudjam, ha elérem a kitűzött célt, akkor milyen jutalmam lesz érte. Ez a jutalom sosem lehet étel, vagy étellel kapcsolatos dolog, hiszen pont az ételekhez való beteg viszonyom juttatott el a 150kg-ig. Azt hiszem a stresszevésem mellett az is szükséges volt a visszahízásomhoz, hogy a súlytartáshoz nem tudtam megfelelő célokat és jutalmakat kitűzni magamnak. Ezügyben nem vagyok még jó, nem tudom pontosan, mi lesz akkor, ha újra 82-83kg leszek, de az addigi lépéseket már elterveztem.

Az első cél az volt, hogy ismét 2 számjegyű legyek. A következő célom az, hogy 95kg alatt legyek. Ha ez megvan, akkor vehetek magamnak egy kapucnis felsőt, de csak akkor, ha olyat találok, ami szerelem első látásra (sajnos tavaly 2 kedvencet is kiégettem cigivel). Azért ilyen laza pulóver a cél, mert az akkor is jó lesz, ha elérem a végső célomat, de túl sokat nem akarok beruházni arra a méretemre, szóval több ruha szóba sem jöhet.

Ha 85kg alá érek, akkor jöhet a ruha vásárlás :)

Most van akkora elhatározás bennem, hogy semmi sem tud eltántorítani az útról, így ha valakinek az segít, hogy én rántom magammal, hát legyen, jöjjön velem. Ha nem akar egyedül mozogni, lehet velem jönni. Én akkor is elmegyek, ha egyedül megyek, persze örülök a társaságnak. Diétában való eltökéltségem tegnap éreztem nagyon erősen. Születésnapon voltunk, és képes voltam az ebédben is diétásan választani, és a tortát is visszautasítottam.
Az én utam adott, tudom, mit akarok, és milyen úton haladva akarom azt elérni. Biztosan lesznek mélypontjaim ismét, hiszen korábban is voltak,  de 3 hete nem lengtem ki sem étkezéssel, és a mozgást is tartottam.


A pénteki mérés alapján 98,3kg vagyok. Szóval van még út a 85-ig, de még a 95-ig is. De ismét látom a célt az alagút végén.

Megcsináltam

Agyaltam hosszasan, hogy akkor most hogyan tovább, ha nem vagyok képes bemenni a konditerembe. De január van és hideg, és itt a szmogriadó is, amire odafigyelek, ha már 7 hónapja nem dohányzom. Úgyhogy felszívtam magam, és ma újra odamentem. Oké, nem volt ez ilyen egyszerű. Egyrészt másfél órán keresztül mondogattam magamnak: "meg tudod csinálni", másrészt tegnap zumbás pólóban próbálkoztam, gondoltam, hátha ez a baj, ma felvettem a férjem kettlebell pólóját. És megcsináltam :)

Hétköznapi frusztrációim

Adott az elhatározásom a futásra. Már van futócipőm is, edzéstervem is, és sajnos van kint hideg is.
A hétfő hajnali sétám után eldöntöttem, hogy ez így nem maradhat, muszáj terembe vonulnom, mert fázom. Először a szerda hajnali felkelést lőttem ki a korán kelés miatt. A tegnap esti zumba órám egyéb okokból a harmadánál megdőlt :( Erre sajnos számítani lehet majd a következő hetekben, közeledik a felvételi.

És akkor jött a ma reggel. Beillesztettem a napomba, hogy akkor hajrá, megyek délelőtt a közeli konditerembe, és zárt helyen letudom a tervezett gyaloglásomat. Már azon is agyaltam előre, hogy mekkora tempót fogok bírni stb. Ehhez képest beléptem, vártam a recepciónál a soromra, és egyre inkább hatalmába kerített a pánik. A recepcióval szemben vannak a futógépek, ami mellett minden érkezőnek és távozónak el kell mennie. Ráadásul az egész teremben hemzsegtek a tökéletes testű emberek, én meg a 100kg-mal akartam igazából sétálgatni mellettük.
Nem ment. Egyszercsak jött a sírás, és kimentem a teremből :( Most fogalmam nincs, merre tovább tavaszig, pedig péntek van, és még csak mozgásom volt a fogadott 5 helyett.

2013

Vártam az elsejét, mert újra bele lendülhetek abba, amit csúnyán kurtán félbehagytam.
Egy egészségügyi probléma miatt lendületet és motivációt vesztettem. Eljutottam arra a szintre, hogy az ünnepek közeledtével már nem érdekelt semmi.. ha lángost csináltam ettem belőle, ha, pogácsát abból, ettem friss puha kenyeret, nem ettem többet vagy gyakrabban mint mondjuk egy átlagos normális ember, de az eü. gond miatt ez nálam kb 10* gondot okozott. Így sikerült egy hónap alatt! majdnem 10 kilót híznom. Újra 100 felett vagyok, és rohadtul nem vagyok büszke arra amit csináltam.
Féltem írni, de ez is ide tartozik, a kudarc. A kudarcom.

Furcsa

Mostanában többször elveszítem a lelkesedésemet. A mérleg kijelzője egyre lassabban hajlandó alacsonyabb értéket mutatni, nincs már az a látványos, őrült rohanás, mint az elején. És hát az ön(én)képem sem alakult még szerintem semerre. Nagyjából még mindig annak a 120+ nőnek érzem magam, mint év elején. Persze, ha a tükör elé állok, akkor látom, hogy van megint derekam, és a ruhák sem hazudnak. Újabb adagot kellett félretennem, ezúttal a játszóruha kategóriából, már itthon sem tudtam hordani a KIK-es Queen-Size (52/54) tréningeket, mert lépésenként leestek rólam. Jelenleg egy olyan vászon halásznadrág van rajtam, amit valamikor augusztusban kaptam, de akkor még nem jött rám. Most pedig már nagy... De ha megkötöm (utálom), akkor még egy darabig jó lesz itthonra. Minden más is egyre bővebb, egyedül talán a cipőméretem az, ami nem változott. Sok dicséretet is kapok, mert ezt most már azért mindenki látja, és mégis, illetve mégsem érzem a siker ízét. Vajon ez csak az általános őszi lehangoltság miatt van? Reméljük. Nem szeretem az őszt, sosem szerettem, főleg azt az igazi, klasszikus esős-ködös időt, tartok is az előttünk álló hónapoktól. Tavaszt akarok. Most. Közben meg nem is, mert azért ott motoszkál a kisördög bennem, hogy minél jobban meglepjek mindenkit majd, amikor lekerül a télikabát. :-D