Pont az állandó mérlegre állásomat akarom azzal kordában tartani, hogy csak a péntek reggeli értéket írom fel, és mégis eljutottam abba a fázisba, amikor nemcsak, hogy naponta, de időnként naponta 2-szer is mérlegre álltam.
Van egy fogadalmam (több is, de jelenleg ez számít), miszerint amikor 90kg alá megy a súlyom, körbenézek tetováló-ügyben, meg kitalálom, hogy nézzen ki a tetoválásom, és ha 85kg alá megyek, akkor felvarratom magamra.
Talán ezért is fájt ma ennyire a mérlegelés. Ugyanis megint egy olyan fázisban voltam, hogy 3 hete stagnált a súlyom 87,1-87,5kg között, és a héten megindult lefelé. Napokig mutatott 84,5-84,7-et. De azok ugye nem számítanak, mert nem péntek reggeliek. Az utóbbi napokban már este is mérlegre álltam. És ma reggel azt mutatta: 85,2kg. Ami igazából 2,3kg-val kevesebb, mint egy hete, és végre a stagnálás után megint lejjebb ment a súlyom, és egyre közelebb vagyok a célhoz..., de mégis. Az áhított 85kg alatti nincs meg. Ha nem álltam volna mérlegre, csak 1 hete utoljára, akkor fel sem merülne most, hogy lehetnék ennél kevesebb is!
Jövő héten nyaralni megyek, kérdés, tudom-e tartani a súlyomat vagy sem. Ettől nagyon félek. Nagyon rajta leszek, hogy sikerüljön.
Meg van a pénteki sétám, amikoris elsétálok ahhoz a házhoz, ami a jelenlegi súlyomat testesíti meg. Megnézem, és elbúcsúzom tőle.
És mindeközben rettenetesen szégyellem magam, hogy ilyen hisztit nyomok le a súlyom miatt.
Tudom, hogy ez az egész csak hiszti, de egy királylánynak időnként azt is lehet, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése