3 hete teljes parkolópályán vagyok futásügyileg.
Egy ideje fáj a lábam. Nem tudom megmondani, mióta. Július elején már azért vettem meg a piros edzőcipőmet, mert akkor már fájt, de nem volt vészes és nem volt állandó. Mostanra azzá vált.
A bal lábamon a külső talpélem fáj. Hol jobban hol kevésbé. Terhelve jobban, de képes ülve és fekve is belenyillalalni (fogalmam nincs, hogy írják helyesen). Nyillaláskor egészen a fenekemig szalad a fájdalom. Mondom, akár fekve, vagy ülve is. A vezetés az egyik legrosszabb mozgásfajta, mert ez a kuplungos lábam.
3 hete, az utolsó futásomkor már 20 perc után éreztem, hogy ez nem lesz így okés. Előtte egy hetet pihentettem, de ezekszerint nem volt elég.
Oké, a pihentetés az csak futást jelentett.
1,5 hete pénteken voltam először egy hozzáértőnél (nem tudom besorolni, hogy mi is ő, de ért az izmokhoz, inakhoz, csontokhoz, sporthoz...).
Nagyon úgy tűnik, valamikor régen volt egy bokaficamom, amire nem is emlékszem (de ez nálam előfordul), és annak következménye ez a mostani állapot. Már két kezelésen vagyok túl. A kezelés alatt beszarok. Mondtam már, hogy inkább szülnék...
A múlt hetinél azt éreztem, mint akit megműtöttek, és próbál életre kelni belőle, lábadozni. A most pénteki már sokkal jobb így utólag. Sétálni még nem tudtam pénteken, de szerintem ma már talán nekivághatok. Jövő héten még mindenképpen megyek.
Mit hozott a kezelés?
1. Az érzést, hogy elképesztően hiányzik a futás, a séta. Csak úgy szabadon amerre szeretnék...
2. Egy jelet, hogy tényleg itt az ideje a TÉNÉ-re váltanom, ugyanis a helytől, ahova a kezelésre járok kb 3 háznyira ott egy vegánbarát biobolt.
3. Futóedzőt kell szereznem, aki megnézi, jól futok-e, és amit nem jól csinálok, azt kijavítja.
4. Újabb fogadalmat, abszolút naplózni szeretném a nyílvánosság-felé is a futásaimat.
