Újabb beszámoló az állapotomról.
Pénteken ismét voltam manuálterapeutánál, ismét jól megkínzott, bár ő ezt kezelésnek hívja. Majd kaptam tape-et is a lábamra, hogy tartsa.
Abban maradtunk, hogy mivel még mindig fáj, biztos, ami tuti legyen egy röntgen, és utána gyulladáscsökkentő. A röntgen negatív, most Ketodexet szedek.
Az eredmény az, hogy már péntek délután el tudtam menni a szokásos sétámra, és azóta is voltam már sétálni. Nem mondom, hogy fájdalommentes, de kisebb és kevesebb a napi fájdalom, mint korábban séta nélkül volt.
Amikor a röntgen után jött a villamos, és gondolkozás nélkül futottam utána néhány lépést, és nem fájt.... az az érzés leírhatatlan :)
Úgyhogy végre reménykedem, fogok én még futni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése