Aki ismer régebb óta, az tuti nem hinné el rólam mindezt. Futok. Én. Heti háromszor leveszem a futócipőmet a polcról, felrántom, és hajrá. Korábban már az is a szürreális élmények közé tartozott volna, hogy egyáltalán van futócipőm.
Olyan szavak lettek az életem természetes részei, mint futócipő, edzésterv, sebesség de nem ám km/órában, hanem perc/km-ben.
Heti háromszor mindenképpen futok. Akármi is van. A futós napjaim jelenleg a kedd, csütörtök és a vasárnap. Vasárnap futom a hosszabbat, mert akkor nyugisabban ráérek.
Többen kérdezik, mi a cél. Még ha nehéz is elhinni, igazából a cél az egészségesebb élet, és a mozgás. A képességet már megszereztem, miszerint le tudok futni 5km-t egyben. Szeretnék picit gyorsulni. Éppen annyit, hogy biztosan ne vegyen fel a záróbusz egy futóversenyen, ha elmegyek. Még nem jártam olyanon soha, csak virtuálison. Azon már kettőn is. Imádtam a megcsináltam érzést.
Versenyre annyiban vágyom csak, hogy vágyom arra az érzésre, mikor beérek, és bemondják a nevem, illetve, hogy ne nekem kelljen kitalálnom az útvonalat, hanem azt valaki előre tervezze meg, és legyen egy konkrét cél, ahova befuthatok. Persze, nem sírnék, ha várna is valaki a célban, aki nekem szurkol.
A táv az nekem az 5km. Nem vágyom többre. Nem vágyom félmaratonra, maratonra, ultrára. Csak heti 3-szor 1 óra mozgásra vágyom, ebbe pedig akármennyire is gyorsulok fel, bemelegítéssel és nyújtással együtt már a 10km sem fér bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése