Valami nem jó. Belül. A lelkemben. Hiába tűnök elképesztően erősnek, és kitartónak időnként kívülről, mégiscsak ember vagyok, és újra és újra megbotlok. Nem kicsit, hanem nagyon. A héten megint többször is elszállt velem a ló. Tudtam közben is, hogy ez így nem lesz jó, és abba kellene hagyni, de nem sikerült.
Szerdán a cipőbetétes után borultam meg, mikor azt éreztem, hogy átvertek. Hopp, lecsúszott egy tábla csoki. Tegnap marcipános torta volt a bűnöm.
Keresem a lelkemben az egyensúlyt. Ha azt megtalálom, nem lesz gond, tudom. De most nem megy. Egyszerűen nem.
Keresem az okot, és rá a megoldást, de egyelőre nem találom.
Nem jó, hogy nem futhatok. Nagyon hiányzik. És nem futhatok, mert még nincs vége a postcovidos kivizsgálásomnak, és nem futhatok, mert fáj a lábam. És elegem van ebből a pestis járványból is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése