Egy hete futottam utoljára. Sorolhatnám a kifogásokat halomra, azokban nagy vagyok, de igazából csak a hideg felerősítette a lustaságomat. Aztán szombaton ültem a gép előtt este, és a futós számlistámat hallgatva arról fantáziáltam, hogy könnyeden futok az utcákon. Akkor már késő volt az induláshoz, de tudtam, másnap újra felhúzom a lábamra Brúnót.
Szeretek futni? A megcsináltam érzést mindenképpen szeretem. Nagyon. Magát a futómozgást talán azóta értékelem igazán, mióta ki kellett hagynom 1,5 hónapot, mert fájt, és nem ment. Akkor már az addig természetesnek vett sétát is tudtam értékelni. Igen, összességében azt hiszem szeretem, hogy képes vagyok a lábaimat egymás elé pakolva haladni.
És nagyon nem utolsó sorban, szabadságot jelent. Bármikor cipőt ránthatok, és megyek. Ki a világból. Jó, azt még nem, de azért egy kicsit odébb.
Most még kicsit húzom az időt, hogy melegebb legyen, és nekivágjak a fagyos napsütésnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése