Mióta végül sikerült lemennem a konditerembe, azóta nem írtam róla, pedig persze erről is van véleményem/élményeim...
Szóval 2 hete járok konditerembe. Ma voltam 8-adszor.
Akkor, mikor megfutamodtam, csak a tökéletes testű embereket láttam a lelkiszemeim előtt, és magamat, aki minden, csak nem tökéletes. Sőt. Már látom, hogy egyrészt ők sem tökéletesek, de ha közelítenek hozzá, akkor elképesztő önfegyelemmel meg is dolgoznak érte.
Látom az edzőket, akik eszik a rizs-csirkemell-pároltzöldség szentháromságot nap mint nap, és nem tudok mást tenni, csak felnézni rájuk. Nem véletlen az én 98kg-m. Azért ebben jócskán van kakaóscsiga, túróstáska, csoki stb. Minden, amiről ők ezért a kinézetért lemondanak. Le a kalappal előttük!
Le a kalappal a srác (jó 40-es :D) előtt, aki már 10 éve is ott volt reggelente és gyalogolt a futópadon, valamint most is, és látványos az eredmény, rengeteget fogyott.
Van egy hölgy, szerintem 50 körüli, súlyban körülbelül velem egy kategória, és megy és csinálja, és annyira odamennék hozzá, hogy le a kalappal, és húz magával, mióta rendszeresen látom őt is, de nem mertem odamenni. Nem tudom, hogy reagálna rá. De le a kalappal előtte is!
Hosszasan sorolhatnám még azokat az embereket, akikre fel lehetne nézni. És hiába ijedtem meg tőlük, sosem kaptam még egy ferde pillantást sem! Úgyhogy amíg ilyen az idő, marad a futópad, aztán meglátjuk, merre tovább tavasszal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése