Adott az elhatározásom a futásra. Már van futócipőm is, edzéstervem is, és sajnos van kint hideg is.
A hétfő hajnali sétám után eldöntöttem, hogy ez így nem maradhat, muszáj terembe vonulnom, mert fázom. Először a szerda hajnali felkelést lőttem ki a korán kelés miatt. A tegnap esti zumba órám egyéb okokból a harmadánál megdőlt :( Erre sajnos számítani lehet majd a következő hetekben, közeledik a felvételi.
És akkor jött a ma reggel. Beillesztettem a napomba, hogy akkor hajrá, megyek délelőtt a közeli konditerembe, és zárt helyen letudom a tervezett gyaloglásomat. Már azon is agyaltam előre, hogy mekkora tempót fogok bírni stb. Ehhez képest beléptem, vártam a recepciónál a soromra, és egyre inkább hatalmába kerített a pánik. A recepcióval szemben vannak a futógépek, ami mellett minden érkezőnek és távozónak el kell mennie. Ráadásul az egész teremben hemzsegtek a tökéletes testű emberek, én meg a 100kg-mal akartam igazából sétálgatni mellettük.
Nem ment. Egyszercsak jött a sírás, és kimentem a teremből :( Most fogalmam nincs, merre tovább tavaszig, pedig péntek van, és még csak mozgásom volt a fogadott 5 helyett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése