Motiváció

Ez az egész fogyókúra dolog egy nagy önismereti tréning. 10 éve vagyok benne, ugyanis 2010 novemberében jött a kattanásom, hogy le kell fogynom.

Hogy miért pont akkor? Akkor jött belül a kattanás, hogy nincs tovább, pedig a túlsúlyom már sok-sok éve adott volt addigra, de amíg nem éreztem belülről a késztetést a fogyásra, hiába volt minden.
A kívülről jövő zaklatás a súlyommal (szerencsés vagyok, keveset kaptam) mindig csak azt érték el, hogy homokba dugjam a fejem. Gondoltam, ha nem állok mérlegre, nem létezik a probléma. Az eredmény: 2010. novemberére 150kg lettem.

Ami igazán fontos, hogy felismertem, mi tud engem motiválni, mi tud hajtani a kinézett úton.
Tudom magamról, hogy szükségem van arra, hogy legyen célom, és az tényleg az én célom legyen. A célhoz a jutalom is tartozik. Szükségem van arra, hogy tudjam, ha elérem a kitűzött célt, akkor milyen jutalmam lesz érte. Ez a jutalom sosem lehet étel, vagy étellel kapcsolatos dolog, hiszen pont az ételekhez való beteg viszonyom juttatott el a 150kg-ig. Azt hiszem a stresszevésem mellett az is szükséges volt a visszahízásomhoz, hogy a súlytartáshoz nem tudtam megfelelő célokat és jutalmakat kitűzni magamnak. Ezügyben nem vagyok még jó, nem tudom pontosan, mi lesz akkor, ha újra 82-83kg leszek, de az addigi lépéseket már elterveztem.

Az első cél az volt, hogy ismét 2 számjegyű legyek. A következő célom az, hogy 95kg alatt legyek. Ha ez megvan, akkor vehetek magamnak egy kapucnis felsőt, de csak akkor, ha olyat találok, ami szerelem első látásra (sajnos tavaly 2 kedvencet is kiégettem cigivel). Azért ilyen laza pulóver a cél, mert az akkor is jó lesz, ha elérem a végső célomat, de túl sokat nem akarok beruházni arra a méretemre, szóval több ruha szóba sem jöhet.

Ha 85kg alá érek, akkor jöhet a ruha vásárlás :)

Most van akkora elhatározás bennem, hogy semmi sem tud eltántorítani az útról, így ha valakinek az segít, hogy én rántom magammal, hát legyen, jöjjön velem. Ha nem akar egyedül mozogni, lehet velem jönni. Én akkor is elmegyek, ha egyedül megyek, persze örülök a társaságnak. Diétában való eltökéltségem tegnap éreztem nagyon erősen. Születésnapon voltunk, és képes voltam az ebédben is diétásan választani, és a tortát is visszautasítottam.
Az én utam adott, tudom, mit akarok, és milyen úton haladva akarom azt elérni. Biztosan lesznek mélypontjaim ismét, hiszen korábban is voltak,  de 3 hete nem lengtem ki sem étkezéssel, és a mozgást is tartottam.


A pénteki mérés alapján 98,3kg vagyok. Szóval van még út a 85-ig, de még a 95-ig is. De ismét látom a célt az alagút végén.