Futásnak hívom, miközben még mindig csak 5x2 percet futok 8km/h-val (szabadban futóknál ez 7:30-as km), amit mindenhol kocogásként számolnak. De arra már elég lenne egy versenyen, hogy ne vegyen fel a záróbusz.
Ez az idő és sebesség azt jelenti, hogy már lefutok 1,33km-t. Oké, még 5 részletben, de azért ez már összességében is több, mint amennyire valaha képes voltam.
És akkor ott van bennem a dilemma: terem vagy terep?
Érvek és ellenérvek:
A futópad egyenletes sebességet ad, terepen tartok tőle, hogy már belassítottam volna a vége előtt.
Amíg néhány percenként váltok, addig a futópad segít abban, hogy kiírja az időt, és nem kell állandóan az órámat lesnem a csuklómon, vagy a telefonomat elővenni állandóan
Terem előnye még az állandó hőmérséklet is, és az esőmentesség.
De vágyom ki a napsütésbe, a saját lendületbe. A futópadon én állítom be a meredekséget is, szóval egyelőre teljesen síkon futok. Ez kint nem lenne adott.
A terem nyitvatartása korlátozott. Hétvégén pl 8-kor nyit, pedig volt már olyan, hogy mentem volna lényegesen előbb is. A terep időfüggetlen.
A termet biztonságosabbnak érzem. Nincs kutya, vagy egyéb állat, és várhatóan ember sem fog megtámadni a teremben, utcán meg bármi megtörténhet.
A teremben még mindig vannak gátlásaim. Az utcán úgy érzem, senki nem lát, úgy nézek ki, ahogy akarok.
Reggel járok futni, tuti így lesz majd terepen is. Terepnek hívom, pedig én biztosan nem megyek egyedül erdőbe (társasággal se nagyon).
Most azt gondolom, hogy egész évben életem része lesz a terem, de időnként biztosan kimegyek majd futni csak úgy is, de hogy melyik lesz a fő helyszín, azt nem tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése