24-e óta nem ettem húst. Állati eredetű még mindig a collagénem és ha cortadot iszom, akkor a kapszulában lévő tejpor van. Nem mondom, hogy tuti nem ettem másban is, de tudatosan biztosan nem.
A napi zsírbevitelemet igyekszem 30 g alatt tartani, mert erre van szükség a szénhidrátanyagcserém javításához. Egyébként megdöbbentően jól bírom a húsmentességet. A tejterméktől tartottam, de egyelőre nem hiányzik. Nem mondom, hogy sosem fogok megőrülni pl sajtért, de most köszönöm jól vagyok :)
Elsődlegesen a feldolgozottságmentesség a cél, de ez is hullámzik nálam. A mai ebédemben például van tofu virsli. Nem tökéletes megoldás, de sokat lendít az elkészítésen és az átálláson.
Maga a főzés nem vészes. Oké, nagy mázlim, hogy 1 éve kitaláltuk, hogy főzés lesz a családnak, így a rutinom nagyságrendekkel nagyobb, mint 1 évvel ezelőtt, amikor lényegében kezdő háziasszony voltam.
Egyrészt vakon megfőzök nekik szinte mindent. Ha bele is kell kóstolnom az ebédjükbe, max a levébe eszem bele, a húsba nem. Eddig nem panaszkodtak. A fűszerekhez meg sokkal rutinosabban nyúlok, mint korábban, és mivel az a tapasztalatom, hogy a fűszerezésen múlik minden, így ez életmentő :)
Nagyon érdekes felismerés volt, hogy mennyire sokat kell ennem ahhoz, hogy meglegyen a megfelelő kalóriabevitelem. Régen éreztem olyat, hogy pukkadásig ehetem magam bűntetlenül.
Terv: elsősorban a teljesértékűségre hajtani. Ha ez valamiért nem jön össze (zabálhatnék, vendégség, akármi), akkor elsősorban a vegánság felé lengek ki, és maximum a vegetáriánusságig. Szóval, ha úgy alakul, akkor egy tojást és/vagy tejterméket tartalmazó süti jöhet szóba maximum, húsos semmiképpen.
A cukor értékeim jók, én fizikailag jól érzem magam, van energiám...
És a környezetem? A családom elfogadó. A középső gyerekemmel húzzuk egymást poénkodva, hogy ő hippiként emleget engem, én dögevőként őt, és pont nem okoz ez egyikünknek sem problémát :)
A tágabb környezetem: hullámzó. Van aki nem is tud róla, mert nincs rajta mit tudni igazából. A szűk baráti köröm, akiket érinthet, ők tudják. Van akinek az az alaphozzállása, hogy amíg őt nem kényszerítem bármire, és nem kezdem el győzködni (nem szoktam), addig azt eszem és azt nem, amit akarok. És van aki a részletek nélkül támad, beszól és zsarol. Fáj, hogy nem feltételezi rólam azt a felelősséget, hogy képes vagyok felelősen dönteni arról, mi lehet jó nekem és mi nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése