Szabadság

Azt hiszem, vérbeli liberális vagyok. Nem, nem a mai politikai szitokszó értelemben, hanem abban a két értelemben, amit nekem jelent a liberális szó.

A liberális szlogen az én életemben: Élni és élni hagyni!

Értem ez alatt azt, hogy amíg én nem kezdem rákényszeríteni másokra a saját döntésemet. Jelen esetben a teljes értékű növényi étrendre térésemet. Addig senki se kezdjen engem ezért a döntésemért bántani. Lehet velem erről beszélgetni, értelmes érveket felhozva vitatkozni is. De az "így nem lehet" nem érv.

A másik rész, amiben azt érzem, a liberalizmusom határtalan, az az a felszabadultság, amit azóta érzek, mióta így étkezem.

Én az a típus vagyok, hogy elfogadok bizonyos átléphetetlen szabályokat, amik keretet adnak, ha azon belül viszont arra mozoghatok, amerre én akarok. Így például azzal nehezebben bírkóztam meg, hogy lehet enni teljeskiőrlésű, édesítőszeres kakaóscsigát csak keveset. Míg azzal simán ki tudok, hogy annyi almát ehetek, amennyit csak akarok. 

Az elmúlt napokban többször kaptam magam azon a dilemmán, hogy előttem volt valamilyen étel, és mielőtt beleettem volna megkérdeztem magamtól: ez az étel vegán? Nem. Akkor nem étel számomra. És így több száz kalóriát spóroltam meg magamnak :)

Egész egyszerűen ezt sokkal jobban viselem, mint azt, hogy ezt lehet, azt nem, ezt lehet, de csak 3 falatig... Elképesztő szabadságot ad ez az érzés, ami nekem lételemem.

Nagyon tartottam tőle eleinte, hogy mi van, akkor, ha nem vagyok itthon. Az elmegyek 1-2 órára még csak hagyján, de mondjuk egy nyaraláskor. És arra jutottam, hogy bármilyen étteremben is lehet rendelni sült krumplit párolt zöldséggel és salátával, ha nincs jobb ötlet. Egyébként meg tudok vinni magammal egy csomó mindent. Nem tökéletes, de pl a Polcz készételek között van vegán is. Kenyeret, zabkásalapot tudok vinni, ahogy tavaly is megtettem.